Negyvenhetedik
Csak bú[bánat] nótájára
Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról
Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak,
Nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák idővel mind elhullnak,
Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág idővel mind elvesznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség idővel porrá lesznek,
Még a föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad,
Az ég is beborul, fényes nap sötétül, mindennek vége szakad,
Márványkőbe metszett írás kopik, veszhet, egy helyébe más támad,
Meglágyul keménység, megszűnik irígység, jóra fordul gyűlölség,
Istentől mindenben adatott idővel változás s1 bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének nincs vége, mert égten ég.
Véghetetlen voltát, semmi változását szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliától, mint Lázár ujjától, könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és a többi után Juliának ajánlám.
