„A szó veszélyes fegyver
és van, aki fegyvertelen”
„A szó veszélyes fegyver
és van, aki fegyvertelen”
Nagyképűségnek tűnhet, de úgy éreztem ezt a dalt nekem (rólam) írták. Abszolút fegyvertelennek éreztem magam, illetve nem voltam hajlandó elfogadni, hogy vannak, akik fegyverként használják a szavakat. Nem arra születtek.
Nem arra gondolok, hogy valaki egy vitában meggyőző érvekkel legyőzi az ellenfelét, ilyen értelemben lehet fegyver a szó. A féligazságokra, a csúsztatásokra, a mindennapi apró karaktergyilkosságokra. A politikáról most ne is beszéljünk.
A legtöbb ember azonnal véleményt tudott (tud) mondani mindenről. Végső megdönthetetlent. Igazából csak közhelyeket, előítéleteket, megfelelve az aktuális elvárásoknak. Már az is majdnem bűnnek, számított, ha kételkedtem benne. Mi értelme lett volna szembeszállni vele.
Teljesen távol áll tőlem a „mindenki hülye, csak én vagyok okos” féle gondolkodás, (remélem :DDD ) ugyanakkor abban is hiszek, hogy a többséggel szemben lehet igaza néhány embernek is. De ha magam is kételkedek, hogy győzzek meg másokat? Vagy elég, ha ők is kételkedni kezdenek.
Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Soha nem szerettem a közmondásokat. Közhely igazságokat közvetítenek, előítéleteket közvetítenek, gondolkodás nélkül bölcsnek éreztetnek.
Hát ki értené meg, ha nem az anyja. Egyált6alán, ha valaki fontos nekünk, ha figyelünk rá, akkor megértjük szavak nélkül is, nem kell kérnie, anélkül is észre kell(ene) vennünk, ha szükségük van ránk. De hát sokszor a kimondott, leírt szavakat is félreértjük. Sokszor nyelvtanilag talán tényleg félreérthető, de ha valaki ismer, akkor fel sem merülhetne benne a másik fajta, belemagyarázó értelmezés.
Kivéve, ha szándékosan fogalmazok meg valamit kétértelműen. :D
Nos, ha valaki ismer azt is értenie kell.
Biztos más is átélt már hasonló jelenetet. Utazunk a buszon, és felszáll egy nagyobb társaság, hangoskodnak, nevetgélnek, valaki mond egy teljesen semleges szót, amire a társaságból kitör a röhögés. A többi utas ilyenkor általában szörnyülködik, megvető pillantásokat vetnek a társaságra, még jó, hogy rendőrt nem hívnak. Pedig csak arról van szó, abban a közösségben az szó hordoz egy olyan többlet jelentést, amiről a többi utasnak fogalma sincs.
Lehetséges egymás megértése?
Nehéz.
Persze a legbonyolultabb gondolatokat is pontosan ki tudjuk fejezni szavakkal, és találhatunk egy általánosan elfogadott értelmezést is, de soha nem fogja mindenki ugyanúgy értelmezni. Vagy annyira túlmagyarázunk mindent az egyértelműség érdekében, hogy a sok magyarázat zavarja, a könnyen érthetőséget, vagy elfogadjuk, hogy azok a többlet jelentések, amik nálunk a szöveghez kapcsolódnak, elvesznek, vagy egész más jelentések kapcsolódnak hozzá.
