és ki nem cserélné föl az államügyeket egy horgászbotra

Derű és vidámság

Ezen a mennyei vakondtúráson

ahol a helyi öldöklések mellett egy huzamosabb háború is folyik

és napjaik bunkerében hasalva tudják az idő névtelen hősei

hogy a mosoly csak áltatás és az öröm csak a halál haladéka

mert a nagy ügyek kis ügyekből tevődnek össze

mert a győzelem ábránd egy olyan ütközetben

ahol számokkal ágyúzzák a parasztházakat

mert nagy szobrász a megélhetés és birkapofát farag az emberarcból

és az éhségnek nincs költészete sem érzéke a szubsztanciákhoz

ezen a földön ahol a szegénység nem újság

és senki nem bolond a megrendüléstől dadogni és könnyezni

mert ki nem szállt le már valamilyen keresztről

és ki nem áztatta szögektől elgyötört lábát egy lavór vízben

melyik gépírónő nem támadt fel miután elégették a családját

és ki nem felejtette el szerelme felejthetetlen arcvonásait

ahol mindenki kezet rázott a fájdalomtól megtört özveggyel

és mélyen a szemébe nézve biztosította együttérzéséről

és táviratozott Lázár feltámadása alkalmából A LEGJOBBAKAT

ahol feltalálták a kitartás eszméjét a kínzókamrák ellen

ahol ugyan ki nem látott már minden látnivalót

és kinek nem korlátozottak a lehetőségei

és ki nem cserélné föl az államügyeket egy horgászbotra

ennek a kopár anyának a mellén

ha a kozmikus bénaság csillagaival a porhoz szögezve

nekidőlsz a korlátnak és lenézel a völgybe

látod a század reményét vacak kis teherkocsit

hátára pakolva amit tűzből tűzbe menekít a maradék motyó

bútorok zsákok lábasok csirkék

mint egy megölhetetlenül pöfögő bogarat

mint egy bádogpofájú hüllőt ahogy a szemével reflektoroz

és benzin-nyelvét az erőlködéstől kidugja mint a gyerekek

míg a lángok domborműve előtt rázkódó oldalán

villog a nikkel márka-jelzés:

Derű és Vidámság

(Orbán Ottó)