Valószínűleg nem sokan fognak velem egyetérteni.
Made in Hungária - Zalaegerszegen
Valószínűleg nem sokan fognak velem egyetérteni.
Made in Hungária - Zalaegerszegen
„Az előadásban látható figurák és helyzetek bárminemű összefüggése létező személyekkel – nem a véletlen műve.”
Komolyan vegyük? Leplezetlen önfényezés és sokadik bőr lehúzása ugyanarról a rókáról. Legalább egy egészen kicsike (ön)irónia lenne benne.
Vagy ne foglalkozzunk vele, valóság vagy fikció, tekintsük egyszerű szórakoztatóipari terméknek? Vérszegény történet, másodlagos hasznosítású zenékkel. És miért akar valóságnak látszani?
Persze, ha valaki rajongó, vagy legalábbis kedveli a Hungária zenéjét, annak lehet egész jó szórakozás.
Végül is velem van a probléma. Igazából sohasem tetszett a Hungária. Pontosabban, amikor úgy berobbantak a ”Csavard fel a szőnyeget”-tel, az tetszett, de ez volt az egyetlen.
Az sem derül ki pontosan, mikor játszódik a darab. Persze, hatvanas évek, de a színpadon mintha megállt volna az idő. 61-ben még rajonghattak az itthon maradt haverok Frank Sinatráért, és hathatott rájuk az újdonság erejével Jerry Lee Lewis, de 68-ban, amikor megnyerték a kimittudot, - ami azért mégiscsak valóságos esemény volt, pontos időponttal – mintha Beatles és Rolling Stones nem is létezett volna. (Találtam egy képet a régi Hungáriáról, nagyjából 68-ból, erősen a Beatlesre hajaztak.)
Apropó, Jerry Lee Lewis. Hertelendy Attila legfeljebb Little Richard lehetne. Igazán nem akarom bántani, de az alkati adottságokat figyelembe kellene venni, és elismerem, hogy tud énekelni, de minden gesztusa bántóan hamis. Kerestem a neten képeket Jerry Lee Lewisról, egyetlen olyat nem találtam, amelyiken ennyire pojácának lett volna öltözve. nem állítom, hogy nem fordult elő, de nem ez volt a jellemző. És a kimittudot sem Jerry Lee Lewis szelleme segítségével nyerték meg, sokkal inkább annak megtagadásával, a zsűri instrukciói alapján írt, Nem bújok én többé már subába című gagyival. (Számomra itt véget is ért a Hungária története.)
Bigali elvtársnak, mint multifunkciós polifunkcionáriusnak (Andics Tibor nagyszerű alakításában) igazán illene tudnia, hogy hívták az NDK kommunista pártját és annak ifjúsági szervezetét. Karl Marx Stadt azért kevés poénnak.
Minden ok nélkül állandóan vetkőző NDK-s lányok, mint humorforrás. Szánalmas.
Erősen illúzióromboló a kopaszodó teenagerek látványa.
A főszerepben Gulyás Hermann Sándor alakítása és énektudása meggyőző, tánctudása kevésbé. Vele is megállt az idő. Hátranyalt, zselézett frizurája 61-ben még lehetett menő, de 68-ban már igencsak ciki lett volna.
Maradjunk abban, bármennyire is annak akar látszani, a darabnak, semmi köze a valósághoz, marad az angyalföldi pálmafák álomvilága, csak kellene egy szép mese.
De nincs.