Bátorság
2013. március 20. írta: obsidian1

Bátorság

„Én húszévesen (1970) miért nem voltam ilyen BÁTOR????...”

 

 

 

Egyik ismerősöm és kortársam fb oldalán találtam ezt a módosított plakáttervet, és az alábbi megjegyzést fűzte hozzá:

„Én húszévesen (1970) miért nem voltam ilyen BÁTOR????...”

Úgy éreztem, ez az egyes szám első személyben feltett kérdés nemcsak rá vonatkozik, hanem egészében a mi generációnkra.

Mint azt talán már többször is leírtam, nem hiszek abban, hogy egy generáció jobb vagy rosszabb, mint az őt megelőző. Természetesen mások, de mi sem ugyanazok vagyunk, mint voltunk néhány évtizede, és hogy gyerekeink mások lettek, abban mi is benne vagyunk.

Senki nem hatalmazott fel rá, hogy egy generáció nevében nyilatkozzam, csak a magam nevében beszélhetek.

(Volt egyszer egy fiatalember, akit úgy jelentettek be, a magyar fiatalok nevében fog beszélni, és ő egy pillanatig sem szabadkozott emiatt. Evvel a beszéddel kezdődött a politikai karrierje. Láthatjuk, mi lett belőle.)

1970

Én még csak 19 éves, de lényegtelen. Ekkor már nagyjából túl voltam két illúzión.

Ha nem is gondoltam, legszebbikén a világnak most van minden a legjobban, úgy éreztem, és hittem benne, jó irányba haladunk. Nagyjából éppen 70-re esett, amikor elmúlt ez hitem, és ez szorosan összefügg egy másik illúzió elvesztésével. Egy ideig komolyan hittem benne, a mi generációnk különb, mint elődeink, aztán tapasztalhattam, a többség beáll a sorba, nem kényszerből, önként és dalolva. Akkor kiábrándító volt, ma már tudom ez a természetes. Vagy ha nem is: evvan.

Aztán kiderült a dolgok egyáltalán nem jó irányba haladnak.

Kérdezhetnénk: Miért hagytuk, hogy így legyen?

A bátorság hiányzott? Talán az is, de egy olyan korban, amikor a haj hossza is rendőri intézkedésre adott okot, más volt a tét. komoly egzisztenciális következményei lehettek a hatalomnak nem tetsző megnyilvánulásoknak.
Voltak ekkor is, akik elég bátrak voltak, és megmutatták, nem félnek a hatalomtól. Tiszteltem őket, de nem hittem benne, hogy elérnének valamit. És talán maguk sem voltak egészen tisztában a céljaikkal. És igazából nem tudtam, mit lehetne tenni.

Talán az lenne jó, ha nem kellene ahhoz bátornak lenni, hogy véleményünket elmondhassuk, fellépjünk érdekeink érvényesítése érdekében, és tiltakozzunk, ha úgy látjuk, rossz irányba mennek a dolgok. És persze oda is figyelnének ránk.

A hősiesség, bátorság pedig maradjon meg a kivételes helyzetekre. Mert bátorságra azért szükség van, ha le akarunk térni a megszokott útról. És néha muszáj letérni.

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”

(Ady Endre)

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr18230566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11256 2013.03.20. 21:00:00

igen, erről az útról muszáj letérni! különben a fiatalság tényleg be szokott tagozódni, de éppen az ilyen eltévelyedéseket (amilyenben most élünk) még ők tudják megakadályozni, vagy legalábbis a megakadályozását kezdeményezni. (a márciusi ifjaknak se volt különösebb szerepük a későbbiekben.)

relatív 2013.03.20. 22:34:41

Szerintem a bátorság csak utólag - mint ahogy a hőstett IS , és biztosan van több később eldönthető eset - ítélhető, megítélt ténykedése az embernek, azt előre elhatározni ( talán igazán emberpróbáló esetek kivételével ) nem lehet. Egy adott helyzetben meghozott döntés megítélése lehet bátor tett. És - szerintem - bármely ember képes a bátorságra, de lehetnek ennek egzisztenciális gátjai, mint a következmények másokra való hátrányos megítélése, vagy más, elfogadható vélekedés, ami éppen a bátorság kiváltója IS lehet. Tehát egy egy helyzetben való viselkedést másoknak megítélni elég nagy kockázat, akár kedvezően ( mint a blogban említett eset, ami utólag a visszájára fordult ! ), akár elítélve azt.

16940 2013.03.21. 06:36:42

"a többség beáll a sorba, nem kényszerből, önként és dalolva" Megerősítem. Személyesen megtapasztaltam, nemegyszer. Egy példa. Egyetemi előfelvett bölcsész-század voltunk Hódmezővásárhelyen, majd a fele az ELTE BTK-án kezdtünk neki 1970 őszén. Ott adták át ünnepélyesen az Árvízvédelmi Emlékérmet. Dacára, hogy tényleg megdolgoztunk érte (tiszai árvíz), előzőleg úgy döntöttünk, hogy demonstratívan nem vesszük át a ceremónián az átadó tisztfejesektől. Otthon fellelkesülve dicsekedtem nekibuzdulásunkról anyukámnak, aki megjósolta, hogy mindenki át fogja venni. Hozzátette bölcsen, "szerencsére a neved, kisfiam, nem "A"-val kezdődik" . Így is lőn... Akkor értettem meg, hogy a konformizmus mindig erősebb. Még felfordulások alkalmával is: igazodás a többséghez (a lázadókon belül). Trockij többször emlegeti e jelenséget, mint egyik tényezőt abban, hogy Sztálin legyőzte őt. Ui. Anyukámnak nagyon igaza volt velem kapcsolatban. Ha én kezdem a sort, visszautasítom a medált, a többi ellenben - fapofával - mind átveszi. Holott egymás között egyöntetűen Magyar Népelnyomó Hadseregnek értékeltük a Magyar Néphadsereget, gúnyoltuk a fennálló rendet. Azonban már egyetemi polgárok voltunk, s többségünk - természetesen - belátta a realitásokat. Nem elértendően még egy, ha úgy tetszik, pozitív példa: Ságvári Endre és Kosáry Domokos együtt érettségiztek a Trefort utcai gimnáziumban, az előbbi nem volt tehetségtelenebb vagy lustább az utóbbinál, az utóbbi pedig nem volt gyávább az előbb említettnél. A konformista alkat gyakoribb a nonkomformistánál. Ám a nagy körök se homogének. Hiszen Kosárynak megvolt a maga nonkonformizmusa. Fel nem sorakozása kommunista pártörténészekhez végül - 1956 után - börtönbe juttatta. Viszont a horthysta hatalommal nem fordult annyira radikálisan szembe, mint utóbb a kommunista pártéval.Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémián éppen Kosáry blokkolta le a kommunistázó tudományhatalmi törekvéseket... Szóval, nem könnyű a társadalomtudós dolga.

11229 2013.03.21. 08:33:54

evianna igen, ha jövőjüket látják veszélyeztetve, van esély, hogy fel is lépjenek ellene vajon lesznek, akik melléjük állnak?

11229 2013.03.21. 08:39:27

relatív jó esetben senki sem azért tesz valamit, hogy most ő nagyon bátor lesz, vagy ha igen az nem is igazi bátorság, inkább csak hősködés, és utólag lehet csak megítélni mennyire viselkedett bátran

11229 2013.03.21. 08:50:33

navigator most nem írtam róla, de az én illúzióim elvesztése is erősen kötődik a katonasághoz (mellesleg egy időben voltunk katonák és kezdtük az egyetemet, csak egészen más pályán)azt hiszem a nonkonformizmus nem társul automatikusan a bátorsággal, bár kétségtelenül gyakrabban látszanak bátornak, és egy konformista is viselkedhet egy adott szituációban bátran

16940 2013.03.21. 09:07:30

6. Valóban sok tévedés kockázatával jár e tekintetben általánosítani. Erre utaltam Ságvári Endre és Kosáry Domokos példájával (3.). Nálam az igaz illúzióvesztés akkor következett be, amikor leszerelvén rádöbbentem, hogy a lényegben a civilek világa se különbözik a hadseregétől. Szintén tele van hazugságokkal, őszintétlenségekkel, elvtelen idomulásokkal. Majdnem annyira nehéz benne "önmegvalósulni", mint sorkatonaként. Vezetői éppúgy utálatosak, mint a tiszti kar. (Kezdő egyetemista életérzéseimből emlékeztem most; 1970-es évek eleje...)

36888 2013.03.21. 10:43:07

3. A tisztesség és tisztességtelenség nem konformizmus és nonkonformizmus kérdése. Kosáry valószínű, hogy nem azért nem lett terrorista, mert túlságosan konformista lett volna......

199664 2013.03.21. 11:38:17

Biztos,hogy mindig a nonkomformizmus,a forradalmiság a célhoz vezető út!? Ezt már nagyon régen meg szerettem volna kérdezni! Ugyanis ha most arra gondolok,hogy mennyi kifogásom volt a hetvenes években,mennyit nyűglődtem azzal,hogy avégzett munka nem volt elég,hanem még nyalni,köpni is kellett volna! Aztán a nyolcvanas években ,ahogy építették le a szocializmust azok,akik előtte elvárták a fentieket!Aztán ugyanezek,vagy hasonló politikai utódjaik hogyan teljesíítették ki azt a hatalmat,amely a szocializmussal mindig is szembefeszült,de annak örve alatt,és eszmeiségét,célját kiforgatva építették saját karrierjüket,csapták be a népet,és teremtették meg végsősoron ezt a mai rendszert! Mert nem hiszem,hogy Orbán-szerűen át lehetne ugrani 1944-ből 89-be anélkül,hogy a 89-re esküvő,forradalmat ,rendszerváltást generáló suttyomban lázadó,vagy inkább bujtogató réteg aknamunkáját a közbe eső évekre ne lehetne ,vagy ne kellene feltárni! Kikeverednénk ebből a hazugság-tornádóból,és meg lehetne nevezni azokat,akik a mai helyzetet a saját érvényesülésük érdekében generálták három emberöltőn át! És most,hogy belegondolok,hogy lázadoztam-e a hetvenes években!Be kell vallanom,hogy NEM!Viszont beszóltam a besúgókat toborzóknak,a sunnyogóknak,akik munka helyett besúgásból,helyezkedésből éltek,elvtelenül hazudoztak! És ennek a nagy antiforradalmiságnak meg is van az eredménye! Mára egyharmadával csökkentett,(90 ezer ft.-tal,mára!) csökkentett nyugdíj,állandó rettegés,hogy mikor veszik el a maradékot(értéke 2006-tól a felére csökkent,míg számszerűségében megduplázódott!) stb! Akiknek pedig beszóltam,fékeztem "forradalmiságát,azok megbecsülésnek örvendenek,munka nélkül remekül megélnek! 89-ben azért kívántam a rendszerváltást,hgy ezeen alakok gazdasága helyett jöjjön már egy szigorúan piaci alapon,munka megbecsülésével,megfizetésével működő rendszer,megbecsült adózókkal,normális vezetőkkel,és felszabadultan(ígérték!!) dolgozó,jól megfizetett dolgozókkal! Ez lett?! Talán akkor,ha beállok a nagyhangú vezetők mellé -csicskának,besúgónak,megalkuvónak!

292578 2013.03.21. 12:00:12

Azt hiszem, annak idején másféle bátorságra volt szükségünk és az volt mindenkinek. Na jó, nekem nem, de én soha nem dicsekedtem vele.

199664 2013.03.21. 12:09:45

Ja,igen,az előbbi kommentnél egy kicsit elkanyarodtam a ....magam irányába,de nem erről akartam csak beszélni! Ahogy elolvastam a postot,és odaértem,hogy a ..hetvenes években..akkor ugrott be az a gondolat,ami már régóta foglalkoztat ebben a kérdésben! Gondolom,a visszaemlékezés egyfajta nosztalgia a hatvanas-hetvenes évek Nyugati diák,és hippi-lázadásai,a szeretkezz,ne háborúzz-tipusú szelíd befeléfordulás,és a karakán ,háború-ellenes megmozdulások iránt. Mikor Chon Benditet láttam-hallgattam,mikor leordította Orbán fejét Brüsszelben,akkor jutott eszembe,hogy hogyan is van ez a lázadó ifjúsággal,a csihadó forradalmisággal! 56-ban Sopronban az erdészeti,és faipari egyetem tanárai,és diákjai "fellázadtak" a rendszer ellen,és egy katonatiszt vezetésével ütegállást foglaltak a szovjet tankokkal szemben(mellesleg a tiszt hatástalanította az ágyúkat,azokkal lőni nem lehetett volna!)majd meg sem álltak a tanáraikkal együtt Kanadáig! Ott sikerült némelyiküknek továbbtanulni,némelyek pedig eltüntek a süllyesztőben. Szilvássy Lajos egyikük bolyongását,és hazatérését örökíti meg a "Bújkál a Hold",és az "Egyszervolt szerelem" c.-ű könyvében(valós az alapja!) Aztán az is kellő figyelmet érdemel,hogy mi a hetvenes években miért is lázadoztunk volna?! Amerikában a béke mellett tüntetők közé lőtt a Nemzeti Gárda(14 halott),mert attól féltek,hogy sokkal nagyobb kiterjedésű lesz a lázadás,és attól,hogy a szocialista tábor lesz a tüntető diákok,és a dolgozók példája!Tehát ezek a mozgalmak inkább Nyugaton balos töltetűek voltak! És mi pedig azon gondolkodunk poszthumusz(mert elhaltak a forradalmi érzelmeink!!) ,hogy kellett volna ugyanakkor a szocializmus ellen tüntetni!,lázadozni! Hát,egyszerűen helyet kellett volna cserélni a nyugati tüntetőkkel,aztán passz!Bár abba nem mentek volna bele a nyugatika,hiszen it volt KMK! Persze,van,aki azután is lázadozott,hogy nyugaton lecsengtek a hosszúhajú lázadások!A hosszú haj elleni küzdelem,amit annyira szóvá tesztek,az éppen a fordítottja a nyugati hippi-mozgalmak elveinek,és éppenhogy a nem dolgozó,link alakok szinonímája lett nálunk!!Ahol volt a kmk.és egyéb követelmények! Szóval,hogyan is gondoljuk így utólag?!

69910 2013.03.21. 12:50:42

Az a kérdés is felmerül egy megítélésnél, hogy bátor e ló, vagy vak, esetleg jobb a füle, orra, mint másnak. Nézzünk példákat: 1848-ban forradalom söpört végig Európán. Március 15. én a forradalom volt az úr Bécsben és a császár, családjával már elhagyta Bécset. A császári hatalom meggyengült. Magyarországon "helyzet" volt. Forradalmi helyzet. És esély a szabadság kivívására. Gyávaság lett volna nem kihasználni a kínálkozó alkalmat. De kellett hozzá akarás és bátorság is. Dicső tett volt a sajtószabadság, majd az elszakadás a birodalomtól. (de az már nem dicső tett volt, hanem tragédia október 6.-án Latour tábornok meggyilkolása.) 1919 ben a hatalom összeomlott a vereség súlya alatt. Károlyi köztársasága szintén a bátorság jelképe, csakúgy, mint a Tanácsköztársaságé, amely sohasem nyeri el hivatalosan a dicsőség heroizmusát. Sztálin halála után a kemény sztálini diktatúra is megbukott. De két év alatt konszolidálódott az új, a nemsztálini, azaz, lágyabb diktatúra Hruscsov alatt. De maradt a VSZ-ben két gyenge láncszem. Lengyerország is Magyarország. Nálunk a sztálinista hatalom megmaradt, teljes erejében. Rákosit ugyan sikerült eltávolítani, de hívei a párvezetésben a helyükön maradtak. A párt meg akart tőlük szabadulni. Erre volt a legalkalmasabb időpont október 23.-a. Ehhez bátorság kellett. S Nagy Imrével konszolidálódott is volna a hatalom, ha nem mondják fel a VSZ-t és nem követelik a szovjet hadsereg azonnali távozását. És nem kezdik megsemmisíteni a pártot. A szovjet hadsereg kiparancsolásának ebből a frontországból semmi esélye nem volt az adott helyzetben. 1989ben követelni a szovjet hadsereg távozását, nem a bátorság, hanem a jólértzesültség terméke volt. mert akkor már a legfelsőbb szovjet pártfórum eldöntötte, hogy feladja Magyarországot. S ezt már a CIA tudta és sokan tudták általa a magyar prominens ellenzékiek is. Akkor Orbán nem bátor, hanem jólértesült volt. (persze, az más, hogy ő a sok túlóvatos, még kiváró és gyáva jövőbeni rendszerváltó között, bátornak látszott.)

11229 2013.03.21. 14:34:28

navigátor a katonaság után én már nem számítottam arra, hogy civilben ugyanazok az emberek egészen mások lesznek bár volt néhány kellemes csalódásom is

11229 2013.03.21. 14:35:31

Virág et. már megint túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat

11229 2013.03.21. 14:56:37

pietnik mint a postban is írtam a hetvenes évek lázadói talán maguk sem voltak tisztában a céljaikkal, és nem is voltak egységesek, a többségnek talán valóban nem hiányzott a nagyobb szabadság, de voltak, akiknek igen és vajon miért lett a hosszú haj a nem dolgozó link alakok alakok szinonimája? mert ezt hallották az emberek tévében, rádióban és sikeresen manipulálták őket például az ilyen egyoldalú tájékoztatás ellen is lehetett lázadni és hát nemcsak a rendőrnek volt joga intézkedni frizura ügyben, de a munkahelyi vezetőknek is és nem is volt ennyire egyértelmű, ajánlom figyelmedbe Garai Gábor: Fürtös fejek című versét róla aztán igazán nem mondható, hogy nem volt pártosan elkötelezett

11229 2013.03.21. 14:58:48

szazados 90 igen a rendszerváltás környékén hirtelen nagyon elszaporodtak a "bátrak", amikor már nem is volt szükség bátorságra, de bátorság tüzénél sütögették a pecsenyéjüket

210560 2013.03.21. 15:56:27

Valójában mindig vannak bátrak, csak különböző helyzetekben- korokban - másképpen cseng egy egy bátor kijelentés, vagy tett. A bátorság komoly meggyőződéssel és jó szervezéssel nagy eredményekre képes...persze az érdek szokott mindent meghatározni, mint a természetben - így az emberek közösségeiben is - mindig. Más út nincs..szerintem :)

11229 2013.03.21. 19:19:50

Fannyvár igen, a bátorság is koronként mást jelenthet

295370 2013.03.21. 21:18:25

Az a bátor, aki 200-zal rohangál az úton. Sokkal fontosabb lenne tudni, mit kell tenni. Aztán idönként nagyobb bátorság kell menni egy csapattal, mint ellene pofázni. Mert abban van rizikó, hogy valami sikerül-e. Általános recept persze nincs, éppen ez az érdekes benne.

16940 2013.03.22. 04:40:53

13. Soha nem tagadtam, hogy későn érő típusba tartoztam/tartozom... Különben jogos.

16940 2013.03.22. 05:15:12

12. Azon ritka pillanatok egyike, hogy százados90-nek - az 1956-os forradalomra vonatkozó megállapításai kivételével - +! Azért 1956-ról vallott nézetei kivételével, mert a történelmi tények szerint 1/ a második szovjet beavatkozás MEGELŐZTE a VSZ felmondását, a semlegességi nyilatkozatot; 2/ Nagy Imréék nem szétverték a kommunista pártot, hanem újjáalapításában vezető szerepet vállaltak (lásd MSZMP IIB!). Ad 1.(e kommentben fent) Három szóbeli jegyzék a Szovjetunióhoz A magyar kormány ma három szóbeli jegyzéket intézett a Szovjetunió budapesti nagykövetségéhez. Az első Jegyzék emlékeztet arra: a magyar kormány már a múlt héten felkérte a Szovjetunió kormányát, kezdjenek azonnali tárgyalásokat a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonására. A Szovjetunió kormánya annak idején ezt helyeslőén fogadta... A ... megbeszélések ellenére azonban — közli a szóbeli jegyzék — október 31-én és november 1-én sajnálatáé módon újabb szovjet egységek lépték át a magyar határt. (...) ...a szovjet csapatok tovább folytatták előnyomulásukat, egyes egységek pedig Budapest körül vonultak fel. Mindennek következtében a magyar kormány 1056. november 1-én felmondta a varsói szerződést. (...) Népszava, 1956. november 3. 1. old. http://epa.oszk.hu/00900/00986/00011/pdf/00011.pdf Ad 2. (e kommentben fent) (...) A párt szervezésének megindítására, ügyeinek intézésére és a pártalapító országos kongresszus legsürgősebb összehívására előkészítő bizottság alakult, melynek tagjai: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. A párt lapot ad ki, melynek címe: Népszabadság. (...) Kádár János rádióbeszéde. 1956. november 1.

16940 2013.03.22. 05:23:32

9. Ugyan a komment pro forma nem írja, de utal rá. Az ún. hétköznapok forradalmisága az akkori fennálló rend, a kollektív magántulajdonos bürokrata uralkodó osztály hatalmának apológiája volt. Ez már akkor tudatosult számomra. Persze nem azonnal, egy csapásra, hanem folyamat eredményeként, amely felölelte az 1970-es évek első felét. E szakasz a magyar paternalista államszocializmus reformellenes, konzervatív erőinek felülkerekedése volt. Ez az akkori naiv káder (nem sok volt belőle, ám magát annak mutató bőven akadt...) panaszkodása: "mennyit nyűglődtem azzal,hogy avégzett munka nem volt elég,hanem még nyalni,köpni is kellett volna!"

295746 2013.03.22. 06:53:13

ZSEBZSIDÓ díjatokat mikor osztjátok ki egymás között elftársak?

11229 2013.03.22. 10:13:36

emilke igen, a bátorság is változik csak másokat biztatsz, hogy legyenek bátrak ?

11229 2013.03.22. 10:16:58

szubkontra és vajon miért kell ahhoz bátorság, hogy menjünk a többiekkel? ha nem sikerül akkor azt mondhassuk, hogy én csak egy kis pont voltam, én csak követtem a többséget? nem ez a felelősség elhárítás? 200-zal száguldozni nem bátorság, hanem felelőtlenség

11229 2013.03.22. 11:58:15

navigator köszönöm a kiegészítést

11229 2013.03.22. 11:59:40

himmfelcser miért is?
süti beállítások módosítása