„mit hát a könnyek
lefele sokkal könnyebb”
VÉNÜLŐ PASAS
Bolond év-társaim, öregek, öregek!
víg dicsekvésetek:
„Még semmit nem kopott az agyvelőm,
vág mint a borotva!
s úgy zenélek a nőn,
hogy na…”
Hát így zsugorgatjátok
az erő elpengő filléreit?
Mintha sziklafalon lógaszkodnátok,
míg körmötök le nem törik.
Biz én, megvallom, attól derülök,
ha értelmem rozsdásabban zötyög,
ha vitéz görcsöm lanyhul, ha belem
megtorpan kemény húson, vad szeszen,
ha szivem mint vacak szivacs szotyog,
testemben folyton több kín mocorog –
pedig a világot én is szeretem,
boldogan élek, senkit se gyűlölök –
és mégis örülök,
mint kisgyerek, este, ha érzi hogy anyja
babrál rajta, mindjobban betakarja,
sűrüsödő homályban élvezem
hogy csökken szüntelen
mi elválaszt a végtelentől,
a tagolatlan szerelemtől,
ahonnan Isten tudja mért kerültem
örvénylő-lüktető világba,
imbolygó összevisszaságba
– nem is én, csak álarc helyettem.
Ajánlás
Herceg, kinek humora nincs,
pesszimistának ne tekints,
mert kispolgári habzsolás helyett,
ön-féltés, aggódás felett
lengetem a tárt szárnyú életet:
hajlottan is vidám, munkás, hatalmas.
Én pesszimista? Hagyd, unalmas.
(Weröres Sándor)
Ha jól tudom, Weöres Sándor jóval fiatalabb volt, amikor ezt a verset írta, mint én vagyok jelenleg.
Amúgy én sem vagyok pesszimista.
Miért is lennék?
„mit hát a könnyek
lefele sokkal könnyebb”
(Falcsik Mari)