Egerszegen ismét fesztivál.

Egerszegen ismét fesztivál.

Ezúttal szüreti. Kivételesen sem eső, se jégverés, se zivatar, se hurrikán. Végig kellemes idő.

Egy kicsit mi is belekóstolgattunk.

Jó alkalom egy kis nézelődésre, a borozást kénytelen voltam mellőzni, mert autóval mentünk be. Máshogy elég macerás. Lehet találkozni rég nem látott ismerősökkel, mert ha nem is igaza fesztivál jelmondata: „Mindenki Egerszegre!” azért majdnem minden egerszegi belekóstol.

Hallgattunk egy kis autentikus népzenét Herczku Ágitól.

Kevésbé autentikus, népzenei alapú zenét a Borra-való együttestől.

Egy kis bluest Zsoldos Bárótól. Tiszteletreméltó kitartással játssza magas színvonalon a bluest évtizedek óta. Nem alkalmazkodott divatokhoz, elvárásokhoz. Ausztriában talán jobban ismerik, mint Magyarországon.

És hallgattunk nem tudom mit a Kormorántól. Egykor a kedvenceim közé tartozott, de ennek a mai Kormoránnak nem sok köze van hozzá.

„Én Istenem, Jóistenem,
fogd meg árva gyenge kezem.
Én Istenem, Jóistenem,
a szeretet mindig velünk legyen.”

Jaj, istenem! Egyik daluk refrénje. És zene csak ront rajta. Igen a giccs örök, és mindig van rá vevő.

Inkább hallgassuk a régi Kormoránt.

És készültem rá, de végül nem sikerült meghallgatni Charlie-t. Sajnálom.