Teljesen véletlenszerűen előhalásztam egy Új írást. Az 1972. októberi szám akadt a kezembe. Aztán arra gondoltam legyen ebből egy játék.
Teljesen véletlenszerűen előhalásztam egy Új írást. Az 1972. októberi szám akadt a kezembe. Aztán arra gondoltam legyen ebből egy játék.
Néhány írásból idemásolok egy-egy rövid részletet, próbáljátok meg kitalálni, ki írta.
1. Az első egy ma már talán klasszikusnak számító író elbeszélésének bevezető sorai:
Vasárnap nem lehet lemenni a tóhoz. Vasárnap egyszerűen ki se lehet mozdulni. Napozás a kertben, egy kis lötyögés…
– Most tessék! – János a kerítés mellett állt a házigazdával. Onnan nézték a felvonulást. Autók, motorok lepték el az utat valami olyan dübörgéssel! Tulajdonképpen már szombat délután kezdődött ez az özönlés. A városiak! Akik egy nap alatt lerohanják a telepet. Kocsival jönnek, motorral, vonattal, hogy aztán ellepjék a partot, és legázoljanak mindent.
2. A következő író talán kevésbé közismert, egyik regényéből ismert és jelentős film készült.
Onnan fentről a kilátás pompás volt.
A szőlőhegy oldala szelíd lejtéssel nyújtózott le a völgyig. Jobbra is szőlőhegy, balra egy másik.. A Három apostol – így hívták őket. Még régről. Mindegyik olyan szabályos kúpalakú, mint egy szájával lefelé fordított tölcsér. A középső az Öregheg, és onnan nyílt a legszebb kilátás. Mert a hegyek karéjából előrefelé messzire el lehetett látni. Ki a síkságra. A hol a rétek, mezők mozdulatlanságában, a ligetes facsoportok között, a távolban játékvonat kúszott: picike volt de nagy igyekezettel pöfékelt.
3. Egy talán nem elfeledett, és nem elfelejtendő költő versének egy részlete:
Parafrázis bibliai motívumra
muzsikáltam néktek s nem táncoltatok
feljajdultam néktek s nem sirattatok
Amíg lehet
vakmerőn és szorongva
a szorongató vakvilágban
Tanulmány
valamit azért még
meg kellett volna tanulnod
hogy a ránklakatolt
igaz gondok zárját
álkulccsal is
ki lehet nyitni
4. Következzen egy dühös ember, legalábbis én mindig erős indulatot éreztem az írásaiban, melyekben a kor visszáságait ostorozta. Mostanra szinte elfelejtettük.
A tücsök lyukban lakik. Általában egy lyukban egy tücsök. Ha fog az ember egy fűszálat, s bepiszkál a lyukba, a tücsök megriadva előbújik, s csápja rezgésén, tétova topogásán látszik, hogy egészen kétségbe van esve. Lehet, hogy néhány perccel előbb még vidáman cirpelt. Nem tud gondolkodni, hiszen nem ember, tücsök, de ha tudna, most képtelen lenne a cirpelésre akár csak gondolni is. Csak egyre tudna gondolni: kipiszkálták a lyukából, a létét fenyegetik.
5. Egy rövid vers egy költőtől, aki harcos publicistaként volt közismert:
Mese
Látom még a faágon
a tovaszállt madarat.
Árnyékát is látom:
a fa alatt maradt.
Visszavarázslom az ágra,
mely közben szétomol.
Fölszáll surrogva az árnya
az eltűnt fa alól.
6. Egy egészen elfeledett író. Annak idején még érettségi tétel is volt az egyik novellája, (amit nem olvastam el.
Elhírlett a faluban, hogy egy estén a római katolikus plébános azért jött el édesanyám házához, amikor ott szabadságomat töltöttem feleségemmel és két gyermekemmel, mivel mind ez ideig házasságunkat egyházi szertartással nem erősítettük meg; Turóczi Sándor tehát titkon ezt végezte el. Ősi dolog: hazánkban a pletykának és a butaságnak nincs határa.
Turóczi Sándort régen ismerem s ha ő maga rossz néven nem veszi: barátomnak is tudom; s ebben semmi különös nincs, ha tudjuk, hogy két felnőtt, sokat tapasztalt embernek illő tiszteletben tartani a másik hitét a világról alkotott véleményét s legbensőbb meggyőződését. Az pedig találkozásaink jó légkörét csak fűszerezheti, ha vitákra kerül sor.
7. Végül egy kép a szám grafikai anyagából. Elég jellegzetes.
Talán kitalálhatóak. Várom a tippeket, majd segítek.
