Micheller Mirtyll és a Swinguistique

Off

Sokáig nem tudtam belépni, így kommentelni sem tudtam. Most is elég körülményesen , és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy legközelebb is sikerül.
On

Micheller Mirtyllt először a Benkó Dixiland közreműködőjeként hallottam egy, a tévé által is közvetített, koncerten. Akkor elintéztem annyival, jó-jó, de Kósa Zsuzsa jobb volt.

Egyrészt, és tudom, hogy ez helytelen, de jazz énekesnők teljesítményét még mindig Kósa Zsuzsához mérem, és elég kevesen ütik meg a mértéket. Másrészt Benkó Sándor is utalt Kósa Zsuzsára egy rosszízű megjegyzés kíséretében. (Nem az énektudásával vagy előadói kvalitásaival kapcsolatban.)

Aztán, ebben nem vagyok egészen biztos, a Népszabadság Magazin egyik Páros interjújában találkoztam vele, itt értesültem róla, hogy Swinguistique néven van egy saját zenekara. Kíváncsivá tett, irány a Youtube, és nagyon tetszett, amit hallottam. Ebben a formációban már az összehasonlítgatásnak sem volt semmi értelme, hisz ez már teljesen más.

Így az e havi jazzszerdán már valamennyire ismerősként hallgathattam, ha élőben most is hallottam először.

Gypsy Swing. Ezzel határozzák meg az általuk játszott zenét. Ha már Gypsy Swing, akkor nem megkerülhető Django Reinhardt, nem mérceként állítva Django Reinhardtot, de mindenképp szükség van egy nagyon jó gitárosra. Szerencsére nem kellett nélkülözni, Pintér Tibor egy igazán virtuóz gitáros. (A félreértések elkerülése érdekében: nem az a Pintér Tibor, aki lóháton szokott énekelni.)
Ízelítőül először egy olyan dalt, amiben háttérben marad a gitár, de az este folyamán rám ez volt a legnagyobb hatással.

És egy másik dal, sokkal vidámabb.