Harangszó
Harangszó
Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik
nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.
Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra
s ti is útszéli csavargók és mesteremberek
akik hű követői vagytok valamennyien
a nincstelenségben, az útban és az igazságban.
Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi
s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük
hogy vérünkből való és meghalt értünk a kereszten.
(Kassák Lajos)
