De AZ épeszűek körülötte a jelent szorították magukhoz éS Minden erejükkel TAVOL akarták tartani maguktól a jövőt, Amely AZ őrület hüllőbőrébe bújva kúszott közéjük.
Mese a tébolyról éS AZ ép észről
Láng, Lobogó Láng ... Milyen Tűz áradt szet a Testen ...
Hatvannegyedik életévéig szellemének legmagasabb megnyilvánulása a tejszínhabos-barackízes FANK utolérhetetlen csodájának előállítása volt. Kecskelábú, bávatekintetű, csipásszemű Öreg Kis hamupipőke. Cseléd a családban.
Aztán egyszerre a jóslás szörnyű kínja kezdte pörgetni éS zavarni, hogy vésznek zengje kezdőhimnuszát ... Láng, Lobogó Láng ... EGY aggszűz Kasszandra a Belváros Szecessziós szentélyében, A Harmadik emeleten, EGY női Divatszalon Nagy velencei tükrének pogány oltára előtt.
Mi ordított Rajta keresztül? Mi meresztette tágra MinDig leragadt csipás szemét? A nyomorék láb hatvannégy eves kínja éS szégyene, a hatvannégy még kihordott szüzesség elvetélt szörnyszülöttje? Phoibosz Apollón, a Világ előtt éS Világ utan a tündöklő Napfény? Vagy Maga AZ iszonyatos napfogyatkozásába Lepo történelem?
Bugyogott belőle AZ eszelős Igazság.
Mindnyájan el fogunk pusztulni. Jönnek a martalócok éS NEM kegyelmeznek senkinek. Es bélyeget sütnek a húsunkba. Es vagonokba raknak, menta a barmot. Es sose látjuk viszont EZT a lakást. Es megnyúznak minket elevenen. Es füstté leszünk éS korommá. Es megbecstelenítik a lányokat éS AZ asszonyokat, a ringyókat Es a szüzeket. MEG AZ aggszüzeket van. MEG ot is. Es a Nők a Szabad ÉG Alatt fognak leguggolni szükségüket végezni a röhögő Férfiak előtt.
Es elhurcolták mindenkijét. Es bélyeget sütöttek rangot. Es a lakásukban mások laknak, Akik NEM is tudnak róluk. ES A legszebb Huga Ott guggolt a téglagyár udvarán, meztelenül. Mielőtt elégették.
Es mindenkijét elégették. Es ot megölték. NEM tudni, hol éS hogyan. Ki tudja, talan előbb MEG Meg is becstelenítették. Irtózatos igazságtételül. Hogy AZ Ő nyomorult Kis teste se Jott légyen teljesen Hiába e világra.
Megőrült, Szegény, mondtuk. Ő NEM tudta, hogy igazat beszél. De mi tudtuk. Mert mi NEM voltunk őrültek. Szegény, megőrült, mondtuk. Es néztük, ahogy a BENNE épülő Igazság LASSAN, szemmel láthatóan szedi szet Kis eszének eresztékeit, menta ahogy a KÉSZ épületek ledobják magukról AZ állványokat. De egyikünk se Hitt NEKI. Hisz Őrült. Pedig nekünk ép eszünk volt: mi tudtuk az, Amit Ő Csák hihetett.
Szegény, megőrült, mondtuk. Es valóban Őrült volt. Mar NEM dajkálta a puhán gömbölyödő csecsemő fánkokat. Fontosabb Dolga volt. AZ iszonyatos jövőt szoptatta éS babusgatta éS ringatta éS szorította magához, közel családi, egyre Közelebb: Az egyetlen gyermeket, akit sikerült megfogannia éS világra hoznia.
De AZ épeszűek körülötte a jelent szorították magukhoz éS Minden erejükkel TAVOL akarták tartani maguktól a jövőt, Amely AZ őrület hüllőbőrébe bújva kúszott közéjük.
(Somlyó György)
