Ahol gyilkosság van, ott isten van. Minden emberölés emberáldozat.
Nagynevű isteneknek vagy névteleneknek, nevesincseknek vagy
nevezhetetleneknek.
Óda a többszázhoz
Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz
Hősről klasszikus ódát kellene zengeni róluk
Úgy ahogy illik e többszáz hőshöz klasszikus ódát
Még egyszer megpróbálkozni a régi futammal
Hátha tudom még nyílt ütemét titkos cezuráit
Hatfogatú szekerén odavetni közébük a gyeplőt
S kényes léptüre fogni ha kell dobogó paripáit
(Közben tartva egy-egy pentameter-pihenőt)
Ódát klasszikusat de amelynek fennen irálya
Mégsem zárja ki elvont ívéből a reális
Arcokat úgy ahogy ott nyomakodtak előre a látvány
Fókusza által megvont klasszikus ívü elipszis
Mentén mindegyik arcot elénk rajzolva egyenként
(Más-más haj száj szem más idegek s agyalap)
Hogy megtudjuk egyenként is kik e hősök e többszáz
Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz
Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz
Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz
de persze ha nem megy el is lehetne
mondani csak úgy egyszerűen ahogy ott
álltak együtt és egyenként a Boráros téri
alujáróban a sínek mellett mozdulatlanul
mint a sín-rabságra sín-önzésre sín-
közönyre sín-egyértelműségre itélt
villamosok amelyek nem állnak folyvást a
könyörtelen választás kényszerű
gyötrelme előtt ahogy ott vesztegeltek
tolongó ellipszisükön egymást tartva mint
az anyag részecskéi mint a közömbös
görbék mozdíthatatlan pontjai akár egy
kígyószemtől a látvány villogó fokuszától
megbűvölve
Még az kéne gyerünk az kéne hogy ebbe avatkozz
Múltkor is ellátták a bajod gyere apja – Szaladni
Kellene rendőrért de a rózsáim violáim –
Még megölik jóisten a kőre zuhant a fejével –
Állok csak menjünk oda nem megy senki gyalázat –
Tegnap is elkéstem ma is elkéssek lekapassam
Ujra magam – De hiszen mind csóró nézd la cigányok –
Még megölik most itt többszáz szem előtt kiabáljunk –
Adta romája de most legalább móresre tanítják –
Még megölik hé rendőrt kellene hívni – Ne sajnáld –
Nézd a pofát csudijól üt a hapsi – Na húzz be te drága –
Még megölik jesszus már vérzik az orra elájult –
Elmennék munkába szabad kérném – De tolakszik
Mit rohan úgy a meló megvárja nyugodt lehet – Én most
Most odaugrok s jól behuzok neki reszket a térdem –
Rugni azért nem kell hiszen ott fekszik megölik még –
Még megölik – csudijó – rendőrt – vérzik – roma – jujj – SZSZ
Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz
Róla az EGYRŐL azonban dalt népit s realistát
Illőn illeszkedve az illendő hagyományba
Nótája mint a friss eső hullt
A putrik fullasztó porába
– Primás lesz ez – meglássa bárki –
Tizenhét esztendős korára.
Lett is primás Horváth Gyulából.
Húzd rá cigány! S ő húzta rája.
Mint a lottón, kijött vonóján
Mindenkinek kedvenc nótája.
Hányszor ülték körül a népek!
Aztán egyszer csak körül állták…
De nem volt vonó a kezében,
Más húzta el az ő nótáját.
Hej de
Lehullott a rezgő nyárfa
Hideg őszi éjszakában
Ezüstszínü levele
Sírt ásnak a falu végén
Ihaj-csuhaj sose halunk meg
Hacsak
Hacsak agyon
Hacsak agyon nem
Hacsak agyon nem rugdosnak
Hacsak agyon nem rugdosnak az aluljáróban
A mindig sorfalat állók sorfala között
Vagy le nem puffantanak a győztes választó-gyülésen
A Hotel Ambassadorban az Angyalok Városában
Híveink körében mindig csak híveink körében
Vagy erőltetett menetben nem hurcolnak
Megint csak a lesütött szemű sorfal előtt
Egyenesen a mindent feloldozó tarkólövésig
Hacsak
Hacsak nem kellünk áldozatul a szomjas-éhes
Névtelen vagy nagyon is nevezetes isteneknek
Itt vagy Huitzilopochtli kő-szentélyében
Most is mint Huitzilopochtli uralma idején
Kecsé-Acsi a tolték
„Ó ti Sasok! ti Tigrisek! Megszökött, gondoltátok biztosan. Nem szöktem meg:
csak búcsút mentem mondani hegyeim arcá nak és völgyeim arcának, azoknak a
hegyeknek, amiket annyiszor bejártam keresztülkasul, élelmemet keresve.
Ó Ég, ó Föld! Mire volt jó az én elszántságom, az én vitézségem!…
Ó Ég, ó Föld! Hát igazán meg kell halnom, igazán itt kell elesnem a földön, az
ég alatt?…
Vigyétek meg híremet az én uram istenemnek, mert, íme, úgymond az én
uram istenem: Elszántságom és vitézségem immár régóta keresi a neki való
eledelt…
Ó ti Sasok, ó ti Tigrisek! Jertek hát, tegyétek, ami kell, töltsétek be tiszteteket.
Tépjetek szét egy szempillantás alatt karmaitokkal, fogaitokkal engem, aki idejöttem
hegyeim és völgyeim közül.
Az Ég és a Föld legyen tivéletek, ó ti Sasok és Tigrisek!
A Sasok és Tigrisek közrefogják Kecsé-
Acsit és letaszítják az áldozati kőre, hogy
felhasítsák a mellét, miközben az összes
jelenlevők körtáncba kezdenek."
Pofa sörömet elitta előlem
Mondja a Tigris Hát megérdemelte
Alig hogy a pincér a pultra tette
Fogta a pofa sört És én megöltem
Én rendeltem ő meg ki sem fizette
A pofa sört És elitta előlem
Még neki állt följebb Én meg megöltem
Megitta Megöltem Most megfizette
Mi csak néztük azt mondják a Sasok
Mi nem is láttuk ezt a táncosok
Mi csak sasok vagyunk csak táncosok mi
Fölöttünk vijjog az obszídián-kés
Kék tollai közül most is miránk néz
A véres Kolibri Huitzilopchtli
Ahol gyilkosság van, ott isten van. Minden emberölés emberáldozat.
Nagynevű isteneknek vagy névteleneknek, nevesincseknek vagy
nevezhetetleneknek. Akiknek a nevét nem szabad a szánkra vennünk vagy akikét
folytonosan az ajkunkon kell hordoznunk. Jehovának vagy Zeusznak. A Tűzkígyójú
Kolibrinak vagy a Szentléleknek. Faj-isten és dogma-isten. Gyűlölet-isten és
közöny-isten. Félelem-isten és hatalom-isten. Nekik kell Izsák a zsidó és Iphigeneia
a hellén. Bruno a keresztény és Jaures az ateista. Bábel a költő és Radnóti a költő.
Kennedy az elnök és Che a gerilla. Kecsé-Acsi a tolték és Hevesi-Horváth a prímás.
Klasszikus ódát kellene zengeni róluk e többszáz
S én Mit tettem volna ha én vagyok ott Hiszen ők is
Víz és hús mint én Nekem is reszket vala térdem
Vagy nekem is sürgős dolgom lett volna Talán a
Rózsáim s violáim féltem a tolvajtól Ha nem éppen
Élvezem én is a vért az ütés konkrét zenéjét
Én De ha én nem és te se mért teszi más Mi különbség
Dúl a személyes névmások közönyös közegében
Szétválasztva meg összekavarva az én-mi-ti-ők-et
Erről kellene zengeni inkább klasszikus ódát
Klasszikus ódát
Klasszikus ódát
klasszikus ódát
klasszikus ódátKlasszikus ódát
klasszikus ódát
1968. június 9.
(Somlyó György)
Ps.
Nem tudtam az erdeti formában ide betenni, de a szöveg remélem pontos.
PS 2.
Mert most is aktuális. 2015.01.08.
