Pontosabban jazzkívánságműsor.

Néhány éve Sárik Péter ötlete volt, hogy megkérdezi a közönséget, mely slágereket dolgozza fel. Nem gonoszkodásból írom, de feltételezem, a beérkezett javaslatokból, azokat választotta ki, amelyeket szavazás nélkül is feldolgozott volna, ha már úgy gondolta népszerű dalokat ad elő jazzesítve.

Kezdetben csak instrumentálisan, de később csatlakozott hozzájuk Micheller Myrtill is, akit a jazzszerda közönsége egy másik formációból már ismerhetett.

Myrtill úgy adta elő a dalokat, hogy közben nem kellett azzal foglalkozni, hogyan szólt az eredetiben, mert nem utánozni akart, hanem saját személyiségéhez igazította a dalokat, és mint igazi jazzénekesnőhöz illik, aktívan közreműködött az improvizált részeknél is.

Mellesleg. Most olvasom Gonda János: Mi a jazz? című könyvét, amiben egy fejezetet szán annak a kérdésnek: Hogyan hallgassunk jazzt? Többek közt azt javasolja, számoljuk az ütemeket. Hát nem tudom. Az önfeledt zeneélvezettel nehezen tudom összegyeztetni, hogy közben az ütemeket számolom.

A zenekar: Sárik Péter billentyűs, Barcza Horváth József (aki beugróként csatlakozott a zenekarhoz) nagybőgő, basszusgitár és Gálfi Attila (aki ezen az estén egy vadonatúj cipőt viselt, aminek szerintem nincs semmi jelentősége, de nyomatékosan felhívták rá a közönség figyelmét) dob.

Zenéről legtöbbet maga a zene mond. Hallgassunk hát meg néhány dalt, ami koncerten is elhangzott.

Előre elnézést kérek, technikailag nem a legjobb minőségű felvételek lesznek. Bár a városi tévében ennél sokkal rosszabb minőségű felvételeket is leadnak műsor gyanánt, így talán nekem is megbocsátható.

Először egy kevésbé ismert (legalábbis számomra) Amy Winehouse dalt. (Érdekes véletlen, tegnap este szörföztem a tévén, és az egyik zenecsatornán éppen ez a klip ment.)

Egy Queen dal: Don’t stop me now (A legutóbbi Éveimben emlékeztem meg Freddie Mercury haláláról.)

Végül egy nagyon jól ismert dal: Eurythmics: Sweet dream (Ismét egy véletlen, ez zt is csatoltam valamelyik Éveim írásához, természetesen az eredetit.)

 Nekem egyébként a Temptations együttes, Papa was a rolling stone című dalának feldolgozása tetszett, de arról nem találtam felvételt.