Olvasónapló - Egy piaci nap
2016. szeptember 10. írta: obsidian1

Olvasónapló - Egy piaci nap

Závada Pál: Egy piaci nap

Szokatlanul karcsú regény Závada Páltól. Nem mintha a terjedelem bármit is minősítene, de végig olvasva a könyvet úgy tűnik, nem vált előnyére a tömörség.

Témája a háborút követő antiszemita pogromok. Felkavaró és megrázó, ahogy az emberi mivoltából kivetkőzött, elállatiasodott tömeg fékevesztetten, gondolkodás nélkül, kegyetlenül pusztít, nem kell hozzá semmi határozott ok.

Mint minden Závada regényben, itt is érdekes az elbeszélő személye. Annak a Hadnagy Sándornak a felesége, kit egyik pogrom felbujtójaként állítanak bíróság elé, és akit első fokon halálra ítélnek, jogerősen viszont felmentenek, és aki ebben az ügyben úgy tűnik tényleg ártatlan.

Mariska, a feleség, sajátosan kettős szemszögből meséli el az eseményeket. Egyrészt együtt érez az áldozatokkal, elborzad a szörnyűségek láttán, ha a tömeggel nem is mer szembe szállni, a maga módján segít ahol tud, még talán életet is ment, de közben végig érzi, ennek a férjére vonatkozóan is lesznek következményei, bármennyire távol marad is az eseményektől.

Ezúttal elmarad a más Závada regényekben megszokott több nézőpontból történő tudósítás. Még azokat az eseményeket is, melyekről a kommunisták helyi vezetőjének felesége tudósít, Mariska közvetítésével ismerjük meg. De hát, mint valahol olvastam mindannyian Mariskák vagyunk.

Ha már a kommunisták szóba kerültek. Ki ábrándító az akkori pártok reakciója. Az eset kapcsán mindegyik a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni, és a másik pártok lejáratására akarja felhasználni az eseményeket. És természetesen az áldozatok a hibásak.

És akkor amiért azt írtam, nem vált előnyére a tömörség. A szereplők arctalanok. Az még csak érthető, hogy az elkövetőknek nincs személyiségük, csak részei az arctalan tömegnek. Bár a szörnyetegként ábrázolt Radai Etelt, talán meg lehetett volna akkor is mutatni, amikor nem a tömeget hergeli. De arctalanok az áldozatok is, és igazából arctalan hadnagy Sándor is, aki mégiscsak a regény főszereplője.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr10011693305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CsipkeRózsa 2016.09.10. 18:34:43

Milyen jó, hogy naprakészen tartod olvasóidat a könyvek és színházak területéről is.

ZorróAszter 2016.09.11. 16:25:42

Kedves Obsidian!

Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon 300 ezer nyilas párttag volt 45 előtt. Voltak komplett falvak, ahol vasárnaponta mindenki zöld inget öltött még a menyecskék is. És ez még csak nem is a teljes szélsőjobb volt.

Azt hiszem, Gyömrőn ölték meg Révay József grófot. Azt nem tudom, azért-e, mert védelmébe vette az áldozatokat?

De 56-ban is voltak ilyenek szép számmal. De ma ezekre a nyilasokra azt kell mondani, hogy forradalmár meg szabadságharcos.

Ami annyiban stimmel is, hogy Szálasiék magukat mindigis forradalmárnak mondták.

obsidian1 2016.09.11. 18:56:15

@ZorróAszter: Igen az ordas eszmékre nálunk könnyű vevőt találni, csak rá kell mutatni valakikre, hogy ők az okai minden bajunknak, és az emberek nagy része minden további nélkül elhiszi.

ZorróAszter 2016.09.12. 08:54:14

Tulajdonképpen azt szerettem volna kérdezni, hogy ez a gyömrői eset szerepel-e a könyvben?

obsidian1 2016.09.12. 09:17:19

@ZorróAszter: nem, a könyvben a kunmadarasi (a regényben Kunvadas) és a miskolci eset szerepel

ZorróAszter 2016.09.12. 14:05:26

Köszi. Közben rájöttem, hogy kevertem a dolgokat.
süti beállítások módosítása