Závada Pál: Egy piaci nap
Szokatlanul karcsú regény Závada Páltól. Nem mintha a terjedelem bármit is minősítene, de végig olvasva a könyvet úgy tűnik, nem vált előnyére a tömörség.
Témája a háborút követő antiszemita pogromok. Felkavaró és megrázó, ahogy az emberi mivoltából kivetkőzött, elállatiasodott tömeg fékevesztetten, gondolkodás nélkül, kegyetlenül pusztít, nem kell hozzá semmi határozott ok.
Mint minden Závada regényben, itt is érdekes az elbeszélő személye. Annak a Hadnagy Sándornak a felesége, kit egyik pogrom felbujtójaként állítanak bíróság elé, és akit első fokon halálra ítélnek, jogerősen viszont felmentenek, és aki ebben az ügyben úgy tűnik tényleg ártatlan.
Mariska, a feleség, sajátosan kettős szemszögből meséli el az eseményeket. Egyrészt együtt érez az áldozatokkal, elborzad a szörnyűségek láttán, ha a tömeggel nem is mer szembe szállni, a maga módján segít ahol tud, még talán életet is ment, de közben végig érzi, ennek a férjére vonatkozóan is lesznek következményei, bármennyire távol marad is az eseményektől.
Ezúttal elmarad a más Závada regényekben megszokott több nézőpontból történő tudósítás. Még azokat az eseményeket is, melyekről a kommunisták helyi vezetőjének felesége tudósít, Mariska közvetítésével ismerjük meg. De hát, mint valahol olvastam mindannyian Mariskák vagyunk.
Ha már a kommunisták szóba kerültek. Ki ábrándító az akkori pártok reakciója. Az eset kapcsán mindegyik a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni, és a másik pártok lejáratására akarja felhasználni az eseményeket. És természetesen az áldozatok a hibásak.
És akkor amiért azt írtam, nem vált előnyére a tömörség. A szereplők arctalanok. Az még csak érthető, hogy az elkövetőknek nincs személyiségük, csak részei az arctalan tömegnek. Bár a szörnyetegként ábrázolt Radai Etelt, talán meg lehetett volna akkor is mutatni, amikor nem a tömeget hergeli. De arctalanok az áldozatok is, és igazából arctalan hadnagy Sándor is, aki mégiscsak a regény főszereplője.