Obsidian megpróbált felidézni magában egy szép karácsonyi történetet, de legszebb karácsonyi emléke igazából csak véletlenül kapcsolódik a karácsonyhoz.Obsidian megpróbált felidézni magában egy szép karácsonyi történetet, de legszebb karácsonyi emléke igazából csak véletlenül kapcsolódik a karácsonyhoz. Intenzív levelezést folytatott egy lánnyal. Nevezzük Ilonának. Obsidian Pesten tanult, Ilona egy távoli kisvárosban élt, így személyesen csak nagyon ritkán találkozhattak. Bár Obsidian mindig nagyon örült a találkozásoknak, ilyenkor mindig félszeg volt és gátlásos, a várt kellemes együttlét helyett csak a kudarcélményeit gyarapította. Írásban sokkal inkább tudott önmaga lenni. Vagy olyannak tudta mutatni magát, amilyen szeretett volna lenni? Mindegy. Már a kapcsolatuk kezdetén kiderült, Ilona komolyan jár valakivel. Túlzás lenne azt mondani, hogy Obsidiant ez egyáltalán nem zavarta, de nem foglalkozott a jövővel, és nagyon szerelmes volt. Persze nagyon tudta sajnálni magát, de még a fájdalom is jó volt, ha az Ilona miatt volt.
Karácsony másnapján a délutáni busszal utazott be a faluból, ahol szülei laktak, a kisvárosba.
Ilona behívta magukhoz. Talán a barátságos környezet tette, Obsidian talán most először nem érezte magát zavarban Ilonával. Később egy nagyot sétáltak a városban. Ilona javaslatára beültek a moziba. A Szelíd motorosokat játszották Egymás kezét fogva ültek az utolsó sorban, és amikor a filmben egy szexesebb jelenet volt, Ilona odahajolt Obsidianhoz, szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Lehet, nem nagy dolog, de Obsidiannak ez volt az első igazi csók.
A mozi után Obsidian haza kísérte Ilonát. Az utcasarkon elővette kabátja belső zsebéből a gondosan becsomagolt könyvet, amiről Obsidian úgy gondolta személyes mondanivalója is van Ilonának.
Hosszú szenvedélyes csókkal búcsúztak egymástól. Bizonyos értelemben végleg.
