Fordítás:)
Fordítás:)
Eljutott hozzám a Nemzeti dal egyik angol fordítása. A webfordítóval visszafordíttattam magyarra.
Ez lett belőle:
A lábaidon most Magyarország hív téged!
Most van a pillanat, semmi nem fullaszt le téged,
Mi rabszolgák vagy emberek leszünk, akiket ingyen beállítottak
Az a kérdés, válaszolj nekem!
Magyarország istenei közül mindegyik által
Mi ezennel káromkodj,
Az mi a rabszolgaság igái
Több nem fog kikopni.
Robotol voltunk eddig az óráig,
Az őseink, akik elvesztették az irányítást
Ingyen esett és szabad emberekként élt,
Földön az a sajátjuk volt amíg,
Magyarország istenei közül mindegyik által
Mi ezennel káromkodj,
Az mi a rabszolgaság igái
Több nem fog kikopni.
Bárki most az élete irigyel
Tolvajokkal és kulikkal érdemli meg a halálát,
Beállításért a saját értéktelen irhája
Az országa fölött vannak szükség és büszkeség.
Magyarország istenei közül mindegyik által
Mi ezennel káromkodj,
Az mi a rabszolgaság igái
Több nem fog kikopni.
A kard fénylik fényesebb mint az megláncol
Ez a finomító mienk felülmúl,
Robotol és megláncol unottakká válunk.
Ugorj az oldalsó, ősi kardomba.
Magyarország istenei közül mindegyik által
Mi ezennel káromkodj,
Az mi a rabszolgaság igái
Több nem fog kikopni.
Magyarok, még egyszer a nevünk és történetünk
Össze fogja illeszteni az őseinket dicsőségben
A szégyen és seb századai
Most mint piszok tudják elmosni.
Magyarország istenei közül mindegyik által
Mi ezennel káromkodj,
Az mi a rabszolgaság igái
Több nem fog kikopni.
És wheresoever elpusztulhatunk
Olyan unokák, akiket azok a sírok szeretni fognak
Éneklő a dicséreteink az imáikban
Megköszönni nekünk, hogy a neveink az övék.
Magyarország istenei közül mindegyik által
Mi ezennel káromkodj,
Az mi a rabszolgaság igái
Több nem fog kikopni.
Az „eredeti” angol szöveg:
On your feet now, Hungary calls you!
Now is the moment, nothing stalls you,
Shall we be slaves or men set free
That is the question, answer me!
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Slaves we have been to this hour,
Our forefathers who fell from power
Fell free and lived as free men will,
On land that was their own to till,
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Whoever now his life begrudges
Deserves his death with thieves and drudges,
For setting his own worthless hide
Above his country’s need and pride.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
The sword shines brighter than the fetters
It is the finery of our betters,
Of slaves and fetters we grow bored.
Leap to my side, ancestral sword.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Magyars, once more our name and story
Shall match our ancestors’ in glory
The centuries of shame and hurt
Can now be washed away like dirt.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
And wheresoever we may perish
Grandchildren those graves shall cherish
Singing our praises in their prayers
To thank us that our names are theirs.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
by Szirtes, George
