A mai munka ünnepét munkával töltöttem.

Folyamatosan el vagyok maradva a kerti munkákkal. Közben próbáltam felidézni a régi Május elsejéket. Az a sokat emlegetett sörös-virslis nem nagyon volt köztük.

Gyerekkoromban falun nem igazán volt jelentősége. Egy alakalomra emlékszem, amikor a felső tagozatosok végig vonultak a falun, mintha ez kapcsolódott volna az úttörő avatáshoz is, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Délután biztos volt a kultúrházban ünnepség, ahol az iskolások adtak műsort, és ahol én is rendszeresen szerepeltem.

Egyébként falun is megvolt az ünnepek szerepe.

Április 4. : krumpliültetés

Május1. : kukoricavetés

November 7. : kertásás

Középiskolásként nem a mindenki által ismert felvonuláson vettünk részt integetve pártunk és kormányunk vezetőinek, hanem az úgynevezett budai majálison. (Lehet, hogy nem is így nevezték? Mindegy, én most így nevezem):D  Valahol a Csörsz utca környékén gyülekeztünk és a Városmajor volt a felvonulás végállomása. Itt hallottam először az Atlasz együttest, még teljesen ismeretlen, kezdő zenekarként, fellépett velük Magay Klementina is, akkor még ő is teljesen ismeretlen volt.

A Műegyetemistákat hajókirándulással próbálták a felvonuláson való részvételre csábítani, nem túl nagy sikerrel. Ez már a nagy felvonulás téri felvonulás volt. Első évesen biztos részt vettem rajta. A Kossuth gőzössel mentünk valamelyik kis dunai szigetre. Úgy volt, hogy jön egy lány is, de egyedül maradtam. Így hallgattam a hajón a zenekart, véletlenül ismét az Atlaszt, akik akkor voltak a csúcson, és aztán néhány hónap múlva végleg eltűntek a hazai zenei életből.

Néhány éve ott voltam Pici érettségi találkozóján, bemutatott egy volt évfolyamtársának, aki a Kertészeti Egyetemen is évfolyamtársa volt. Kiderült, hogy emlékezett rá, én ott voltam egy május elsejei hajókiránduláson. Nem tudom, miért voltam neki annyira emlékezetes, nekem csak halványan derengett, hogy voltam egy ilyen kiránduláson.

Ez volt a másik május elseje, amikor biztosan felvonultam, én a műszakisokkal, Pici a kertészetisekkel, közvetlenül mögöttünk vonultak, a dísztribün után egyszerűen megálltam és bevártam őket. Aztán semmi emlékezetes.

Olyan sörös-virslis jellegű majálisokkal már csak itt Egerszegen találkoztam, de ezek sem az igaziak voltak. Délelőtt felvonulás a Kossuth Lajos utcában. A vállalat dolgozói 103,4 százalékra teljesítették éves tervüket, gratulálunk. Táblát senki sem akart cipelni, mert azzal nem lehet csak úgy szétszéledni, vissza kellett cipelni a teherautóhoz. Délután majális Alsóerdőn. A cég ritkán állított saját sátrat, ahol sört és virslit osztottak, legtöbbször utalványt adott, amit sok helyen sok mindenre be lehetett váltani május elseje után is.

 Amíg a lányunk kicsi volt élvezte. Lufi, körhinta, vattacukor…

Sokszor elverte az eső.

Az utolsó, amire emlékszem. Ekkor már Picivel kettesben indultunk el Alsóerdőre, ameddig lehetett elmentük autóval. Amikor kiszálltunk, már sötét felhők gyülekeztek, Pici el sem akart indulni. Félúton járhattunk, amikor elkezdett dörögni, villámlani. Pici tovább egy tapodtat sem. Visszafordultunk, beszálltunk a kispolszkiba, és abban a pillanatban leszakadt az ég. Jó ideig elindulni sem mertem.