Hárman vannak az önkioldóval készült képen, egy fiú és két lány.

Hárman vannak az önkioldóval készült képen, egy fiú és két lány.

Hason fekszenek a fűben. Középen Gábor, a fiú, testhez simuló barna pólóban és a fenekére feszülő szűk farmerban. Jobbján Kati, örvénylő piros-fehér mintás mini ruhában, összesimulva Gáborral, balkezével átölelve a fiú nyakát, aki a jobb kezét magától értetődő természetességgel tartotta Kati csípőjén. Látszik, hogy összetartoznak. Gábor bal oldalán, tisztes távolságot tartva, Rozi, halványkék blúzban és sötét miniszoknyában, állát két kezével

Csak a tekintetek.

Kati mosolyogva néz a fényképezőgépbe, Gábor és Rozi letagadhatatlan vágyakozással néz egymásra.

A történet nagyjából egy évvel korábban kezdődött, egy szerencsés véletlennek köszönhetően ismerkedett össze Gábor és Rozi. Gábor gátlásos, önbizalom hiányos fiú volt, már elmúlt húszéves, de még egy lánnyal sem volt igazi kapcsolata. Rozi már régóta együtt járt Robival, aki ekkor éppen katona volt. Rozi nem áltatta Gábort, kapcsolatuk egyébként is gyakori levelezésben merült ki, mivel Rozi befejezte a főiskolát és hazaköltözött a kisvárosba, Gábor pedig Pesten járt egyetemre. Csak néha találkoztak, amikor Gábor hazament a falujába, ami egészen közel volt a kisvároshoz, ahol Rozi élt. Gábor ebben is valami sorsszerűséget látott. Ezek a találkozások kezdetben inkább kínosak voltak, legalábbis Gábor nagyon annak érezte. Ez még nem az az együtt hallgatás volt, amikor nem zavar a csönd. Nagyon is zavart. Aztán egyszer, talán éppen a kínos hallgatást elkerülendő, moziba mentek. Talán a film hatására, vagy csak egymás közelségének hatására, valami vibrálni kezdett köztük. Gábor már csak Rozira nézett vágyakozva, aki áthajolt hozzá és megcsókolta. Szenvedélyes csókolózásba kezdtek, megszűnt számukra a külvilág. Gábor hazakísérte Rozit, a kapuban újabb csókkal búcsúztak. Talán csak a megfelelő hely hiánya akadályozta meg őket abban, hogy ne álljanak meg a csóknál. Rozi egy ideig kerülte a találkozást Gáborral.

Legközelebb Pesten találkoztak, amikor Rozi egy továbbképzésre ment két napra. Rozi panaszkodott, a szállása egyáltalán nem alkalmas tanulásra. Gábor minden hátsó szándék nélkül felajánlotta a kollégiumi szobáját, ahol akkor éppen egyedül lakott. Egy ideig mindketten elmerültek a tanulásban, Gábor az íróasztalnál, Rozi a heverőn. Gábor pihenésképpen főzött egy teát kettőjüknek, és odaült Rozi mellé a heverőre. Egy érintés és beindult a vibrálás. Vad csókolózás, és most nem volt, ami megállítsa őket. Rövid és ügyetlen szeretkezés volt, de Gábornak ez volt az első, és nagyszerűnek érezte. Aztán fogadkozás, ezt nem szabad, soha többé.

A következő továbbképzésnél már ürügyet sem kerestek, hogy együtt legyenek. Felszabadultan, gátlások nélkül szeretkeztek. Ha már vétkezünk, legalább élvezzük alapon. És élvezték, nagyon. Búcsúzáskor persze ezt nem szabad, soha többé.

A harmadik, egyben utolsó továbbképzésre már mindketten úgy készültek, ez már tényleg a vége. Rozi szilárd elhatározással, Gábor szomorú beletörődéssel. Vad, szenvedélyes, egymást marcangoló.

Legközelebbi találkozójukra Rozi a barátnőjével, Katival, érkezett. Nem tudni, volt-e valami hátsó szándéka vele, vagy csak önmagában nem bízott és így akart eleve lehetetlenné tenni egy újabb összeborulást.

Túlzás lenne azt mondani, Gábor és Kati első látásra egymásba szerettek. Mert nem. Órákig kószáltak hármasban, és végére, ha nem is vibrálás, de valami enyhe bizsergés féle kialakult köztük. Megbeszéltek egy találkozót Pesten, Kati is odajárt egyetemre.

Az első csókig már a második találkozójukon eljutottak. Jól érezték magukat együtt, egyre inkább vágytak egymás társaságára. Még a hallgatás sem volt kínos, nem zavart a csönd. Csak a szex nem akart összejönni. Felfedezték egymás testét, a kezeik szinte szeretkeztek, de Kati valahogy mindig kitért. És bár Gábor sokat változott, ne feledjük, még mindig egy gátlásos önbizalom hiányos fiú volt, eszébe sem jutott, hogy direktbe a „tárgyra” térjen.

Kati egy hónapos gyakorlatra egy vidéki gazdaságba került. Az üresen álló építőtábor egyik faházába szállásolták el.  Gábor már az első vasárnap lement hozzá. Kati a vasútállomáson várta. Egy kis kerülővel mentek a faházba, Kati talán az időt próbálta húzni, de Gábor már séta közben szokatlan vágyakozást fedezett fel. a faházba érve azonnal egymásnak estek, de Kati ekkor még ebédre hivatkozva abbahagyta. Ebéd közben már teljesen elmerültek egymásban, talán azt sem tudták mit esznek. Ebéd után aztán már nemcsak átvitt értelemben merültek el egymásban. Gábor próbált gyengéd és kíméletes lenni, de Kati nem hagyta, vad volt és szenvedélyes. Meglepő.

Ezután minden alkalmat kihasználtak, amikor lehetőségük volt a szexre.

Egy hosszú hétvégén hazamentek, Kati a szüleinek is bemutatta Gábort. Levélben már jelezte, nagy változás történt az életében, de részletesebben csak élőszóban számolt be róla, már amennyit közölni akart róla, hogy felkészítse szüleit a Gáborral való találkozásra. Elfogadták, hogy nem szólhatnak bele lányuk magánéletébe, de Gábort meglehetős gyanakvással fogadták. Katinak nem volt saját szobája, a nappalinak használt szobában volt egy heverő, ami Kati hálóhelyéül szolgált, amikor otthon volt. Közösen végignézték az esti filmet a tévében, utána a szülők átvonultak a saját szobájukba. Külön izgalmat adott a dolognak, hogy tudták szomszéd szobában éberen fekszenek, és egyetlen gondolat jár a fejükben: Basszák a kicsi lányunkat. És hát… Igen. Kati most sem fogta vissza magát. Nem kellett nagyon fülelni, hogy pontosan tudják, mi történik.

Gábor lekéste az utolsó vonatot, jó két órát gyalogolt az éjszakában, mire hazaért.

A nyári szünetre Kati szülei, túlesve az első sokkon, elfogadták, hogy Gábor ott aludjon náluk, vagy Kati maradjon éjszakára Gábornál. És azt is látták, Katira jó hatással van a szerelem.

A kirándulás Rozi ötlete volt. Robi még mindig katona volt, és Rozi úgy érezte szüksége van társaságra, kikapcsolódásra. Gábor ekkor is Katiéknál aludt, együtt mentek a vasútállomásra, ahol Rozival találkoztak. Felkerestek egy várromot is, annak az udvarán készült a fűben fekvős kép. Keskeny és meredek falépcsőkön lehetett feljutni a várfalakra. Az egyik ilyen lépcsőnél Gábor alulról fényképezte a lányokat. Rozi kihívóan visszanézett és kissé előre is hajolt, hogy biztosan elővillanjon a bugyija.

Nem sokkal ezután készült az a bizonyos fénykép.

Az esti búcsúzásnál Gábor és Rozi az illendőnél talán szorosabban és hosszabban ölelték át egymást. A testük még emlékezett.

Mégis. Ekkor szakadt el az utolsó szál, ami egymáshoz kapcsolta őket.