Ez a hétvége elvileg az Egerszeg fesztiválról szólt volna, de aztán másképp alakult. Pénteken közbeszólt Yvette, el is maradtak a rendezvények.
Ez a hétvége elvileg az Egerszeg fesztiválról szólt volna, de aztán másképp alakult. Pénteken közbeszólt Yvette, el is maradtak a rendezvények.
Szombaton egy buszos kirándulás keretében elmentünk Pozsonyba. Féltünk, hogy Yvette ezt is élvezhetetlenné tesz, de megkegyelmezett. Reggel szakadó esőben indultunk, elég reménytelennek tűnt a helyzet, de amikor kb. félúton megálltunk egy pihenőre, már csak kellemetlen szél volt, de eső nem esett, és ez szerencsére egésznap így maradt.
Először Dévény várával ismerkedtünk, ami bár eléggé kívül esik a városon, még Pozsonyhoz tartozik. 1972-ben, amikor építőtáborozás kapcsán közel egy hónapot töltöttem el Szlovákiában, eljutottam Dévénybe is, de az egészből csak arra emlékeztem, hogy sétáltunk a Duna parton, és nézegettünk át a túloldalra, ami már Ausztria, a várról semmilyen emlékem nem volt, pedig biztos megnéztük, mi másért mentünk volna oda. A várnak ma már csak a romjai vannak, de gyönyörű a kilátás. Normál esetben felülről ránézve a Morva torkolatára, kétszínűnek kellett volna lennie a Dunának, de most mindkét folyó erősen áradt és egyformán zavaros volt. A magas vízállás Duna parti sétát is lehetetlenné tette, így csak várból nézhettünk át Ausztriába, de most már semmi izgalmas nem volt benne. Amúgy mindenki egész téliesen öltözött, egyedül én dacoltam Yvette-tel egy szál pulóverben.
Útban a városba felfedeztem az egykori Mlada Garda kollégiumot, ahol annak idején pár napra elszállásoltak bennünket. Az Új híd tövében felvettük a helyi idegenvezetőt, mert nem mondhatja ám el akárki, hogy éppen mit látunk. Ismét egy emlék 1972-ből. Ott voltunk az Új híd avatásán, az elsők közt keltünk át rajta. Busszal felmentünk a várhoz (1972-ben egy orosz csoporthoz csapódva lógtunk be a vármúzeumba), és megkezdtük városnéző sétánkat. A helyi idegenvezető sok információt osztott meg velünk a vár és város történetéről, az egyes épületek magyar történelemhez fűződő kapcsolatairól. A belvárosban éppen futóversenyt rendeztek, ami okozott némi káoszt és hangzavart. A Szent Márton székesegyházba esküvő miatt nem tudtunk bejutni, igaz az idegenvezetőnk előre jelezte, szombat délután ez szinte reménytelen. A végén még volt egy kis szabadidőnk, nézelődéshez már elég kellemetlen volt az idő, az eső is elkezdett szemerkélni. Maradt a vásárlás, sör nélkül mégsem jöhettünk haza.
Egy apróság. Annak idején a schneebergi kirándulásról szóló beszámolómban megemlítettem, a fogaskerekűn három világnyelven, németül, angolul és magyarul tájékoztatták az utasokat. Pozsonyban még véletlenül sem találkoztunk magyar nyelvű információval. Nem értem.
Hazaérve még megnéztük Rúzsa Magdi koncertjének a végét. Pici már akkor kijelentette, vasárnap ő ki nem mozdul otthonról. Én még bíztam benne, hogy azért sikerül majd rábeszélni egy kis fesztiválozásra, végül a lányom beszélte rá mindkettőnket, hogy menjünk egyet fürdeni a termálba. Panna, az unokám, nagyon élvezet, este alig lehetett kikönyörögni a vízből.
A medencéből néztük végig az átvonuló zivatart, és az azt követő szivárványt.
Így Péterfy Bori koncertjéről lemaradtam, egy kicsit sajnálom, de jó ez így.
