életérzés

szomorú vagyok

            (Kertész Péter)

A Gyurcsány beszédről:

Első a felháborodás. Hogy beszélhet így egy miniszterelnök?? Valamelyik kereskedelmi tévében hallottam először, természetesen csak részleteket, természetesen csak a legirritálóbbakat. Lehet, hogy van benne igazság, de az igazság nem jogosít fel senkit a trágárságra és durvaságra. Aztán elolvasom a teljes beszédet. Ambivalens érzések. Végre egy politikus, aki mer őszinte lenni. Végre egy politikus, aki az ország érdekében a bukást is vállalja., aki félre tudja tenni a pártja és saját érdekeit. De marad a szomorúság. Miért nem tudta ezt korábban, és miért ez kivétel. És hát a stílus! Vagy a politikai elitben ez a természetes? Néhány parlamenti vitára gondolva, tartok tőle, hogy igen.

A tüntetés:

A Kossuth téri tüntetés igazán az ingerküszöbömet sem érte el. Ha nincs jobb dolguk, tüntessenek Bár nem értettem, hogy kampányidőszakban bejelenteni sem kell. Csak van különbség politikai rendezvény és spontánnak nevezett tüntetés között? Mivel nem vagyok egy éjszakai bagoly a tévé ostromáról csak reggel értesültem. Hallgattam a rádiót és néztem a tévét. Magukat politikusnak nevező emberek(?) kommentálták az eseményeket, és én egyre szomorúbb lettem. Mindegyikük a saját pecsenyéjét próbálta sütögetni lángoló autók tüzénél.

„Nem mi szerveztük a megmozdulásokat, de megértjük az emberek elkeseredését, és minden erőnkkel támogatjuk őket.”

„Természetesen nem helyeslem, de büszke vagyok rá!!”

„A konvergencia program nem tartalmazza ez Euro bevezetés dátumát.” ????

Visszatérve Gyurcsányhoz:

Mondjon le? Mondjon. És aztán… ???????