Úgy döntöttem, hogy most egy egészen naplószerű bejegyzést írok. Most szombat van, de ez a nolblogon csak hétfőn lesz olvasható, ezért lehet, hogy lesz, amin túllép az idő.

A hétvégén Illés Lajosra emlékezem, végig hallgatom az összes nálam fellelhető felvételt. Lajos, köszönöm a dalokat.

Elkezdtem angolul tanulni, 56 évesen azt hiszem, ez már nem kis kaland. Teljesen önszántamból tanulok, és ezt a nyolc hónapos tanfolyamot mindenképpen végig akarom csinálni.

Olvasgatva a nolblogon néha nagyon elszomorodom. Nem értem, miért van annyi bántó, rosszindulatú írás és hozzászólás. Ennyire nehéz elviselni, hogy valakinek más a véleménye? Néha nem is értem, miért van a nagy gyűlölködés, ha annyira nem tetszik valami nem kell elolvasni, de azért nem kellene azokat bántani, akiknek éppen az tetszik.

Egy glossza az És-ből:

„A globális felmelegedés miatt az idén a vártnál kerülhet az utcára a hóvirág és a népharag.”

És íme… Honnan tudta? Persze, arra gondolom a szerző sem gondolt, hogy parlamenti képviselők fogják szervezni a népharagot. De hát miért csodálkozunk ezen? Ki vár ma már egy képviselőtől törvénykövető magatartást? Számtalanszor tudomásunkra hozták már, hogy rájuk nem érvényesek a törvények. Jól van ez így. A képviselők tüntetnek, a tüntetők alkotmányozó nemzetgyűlést játszanak. Nem is igazi magyar ember az, akinek nincs egy saját alkotmánytervezete. És miért baj az, ha hajléktalan tábor van a Kossuth téren? Képviselőink legalább találkoznak néha a valósággal. Akár helyet is cserélhetnének. Lehet, hogy akkor sem járnánk rosszabbul.