Annak idején, ha csak rajtam múlott volna, nem tartottunk volna semmilyen lakodalmat sem. Egy kicsit furcsállottam is, amikor a lányom nagy, hagyományos lakodalmat akart magának. Ezen a hétvégén is egy nagy lakodalomban voltunk, az egyik szomszédlány ment férjhez.

Hivatalos ceremónia. Bombasztikus bevonulás, nekem legalábbis túl soknak tűnt. Aztán a szokásos, cukormázzal leöntött, közhelyek. Tudom ez nem az az alkalom, amikor elmélyült gondolatokra számíthatunk, de néha-néha egy szikrányi eredetiség…

Rövid séta a református (tényleg) templomig. (Már vagy harminc éve élek Zalaegerszegen, de eddig nem tudtam, melyik a református és melyik az evangélikus templom. Hát már ideje volt megtudni.) Pál apostol ama bizonyos levele a szeretetről. Ha már ennyien ott vagyunk egy kis hittérítés, de nem zavaróan erőszakos. Az ifjú pár nevén kívül semmi személyes.

Vacsora az Arany Bárány étteremben. Valamikor ez volt a városban „az” étterem, a hírneve már erősen megkopott, de még mindig csak „a bárány”-ként emlegetik. Törvénytisztelő állampolgárként hazavittük az autót, és busszal mentünk vissza, amiért aztán rendesen ki is nevettek, de hát mit várhat az ember egy olyan társaságtól, amelyikben többségben vannak a rendőrök és a jogászok. Háromfős zenekar, basszusgitár, elektronikus dobok és szintetizátorok, na és persze az alapok CD-n. Meglepően jól énekelnek. A repertoár a nyál zenétől a lakodalmas rockig terjed. Hivatásos vőfély vezényli az eseményeket, nagyjából a helyi szokások szerint, csak egy kicsit színesítve azt. Kivételesen most én vagyok az, aki inkább résztvevője az eseményeknek, A nem igazán érzi jól magát. Általában fordítva szokott történni. Most még táncolni is nekem volt inkább kedvem.

Amitől egy kicsit más volt ez, mint a többi lakodalom, amin részt vettünk, nagyszámban voltak jelen az ifjú pár barátai és évfolyamtársai. Sőt, ha részvételük intenzitását is figyelembe vesszük, ők voltak többségben. Volt egy fajta ünneplése annak, hogy újra együtt vannak, és egyben leány- és legénybúcsúztató is. A-t ez is zavarta, nekem pedig kifejezetten tetszett.