Alig látok a náthától.  Most aztán tényleg ne várjon tőlem senki elmélyültebb írást. Nem mintha máskor.

Két napos munkahetünk volt, ez így egészen elviselhető, csak a blog olvasásban maradok el teljesen. Valamikor talán behozom. Nem tudom mi okból, de pénteken áramszünet volt a cégnél, szombaton kellett volna ugyan dolgozni, de inkább szabadságot vettem ki.

A nem fizetett be ebédre a héten, így amikor itthon voltam, én főztem. Szörnyű mi idő el tud menni főzéssel, mosogatással. És még képes megkérdezni, hogy mit csináltam egész nap.  :P

Kurama, gondolom hirtelen felindultságból ki akarta lövetni Gombos Edinát. Nem tudom, mi váltotta ki ezt belőle, de meg tudom érteni. Talán Elvisről terjedt el az a legenda, hogy belelőtt a tévébe, ha nem tetszett neki a műsor. Mostanában már nem csodálkozom rajta. Ha mindenki meghalt volna, akire gyilkos indulattal fogtam rá távkapcsolót, nem sokan lennének már a képernyőn. Bár nem hiszem, hogy sok minden változna, sok kicsi Gombos Edina áll sorban, és várja, hogy képernyőre kerülhessen. És hát a többiek. Soha nem kedveltem különösebben Jakupcsek Gabriellát, de ő újra és újra bebizonyítja, tud ő még lejjebb is süllyedni, ha kell és meg fizetik. Bárdos András 22-én este szinte könyörgött a tüntetőknek, hogy vonuljanak át az operához, és csináljanak már valami jó kis balhét, és lehetőleg még adásidőben. Újra belenéztem Napkeltébe, Verebes valami nyuszilánnyal beszélgetett. Hát kettejük közül nem a nyuszilány tűnt butábbnak.

Hát megvolt az Erzsébet hídi csata is. Azt azért elárulhatták volna, hogy mit akarnak. Vagy csak egy jó balhénak szánták? Nem tudom, miből gondolják, hogy így bárki is szimpatizálni fog velük. Vagy minél rosszabb annál jobb?