Obsidian és a nők.
Hihi. Írjak sokat a semmiről? Valahogy úgy, mint a katonaság, minél rövidebb ideig volt valaki katona, annál többet tud róla mesélni. Most, hogy látom, milyen kulcsszavak alapján találnak rám a keresők, kezdem azt hinni, túlságosan is szexcentrikus vagyok.
Első szerelmem Éva volt, olyan 13-14 éves koromban, eléggé egyoldalú szerelem volt. Küldtem neki a jelzéseket, de nem vette, sőt, ő valaki másba volt akkor szerelmes, majdnem annyira reménytelenül, mint én bele. Jóval később derült ki, hogy utánam is sóvárgott egy lány, de én még csak észre sem vettem a jelzéseit. Ez volt a falusi idill. Aztán középiskola Pesten Kisebbrendűségi érzéssel és erős gátlásossággal. Így is szerelmes lettem M-be, de teljesen reménytelen voltam, ha véletlenül kettesben maradtam vele, meg sem mertem szólalni. Aztán később már annyira féltem a kudarcoktól, hogy inkább nem is próbálkoztam. Egyetem. Katival, a tankörtársammal nagyon jó barátok lettünk. Egy darabig nekem is csak barátság volt, és igazából nyáron, amikor el kellett válnunk, ébredtem rá, hogy mennyire hiányzik, és talán ez már több is barátságnál, alig vártam, hogy mehessek építőtáborba, ahol ő is ott lesz. Ott volt, megismerkedett egy másik fiúval, hamarosan összeházasodtak, és még mindig együtt élnek. Ezek után én az évfolyam (szerintem) legszebb nőjébe lettem szerelmes. Hosszú szőke haj, érdekes arc, mindenképpen feltűnő jelenség. Ráadásul rendszeresen előfordult azokon a rendezvényeken, ahova én is jártam. Csoda, hogy fellángoltam? Egy, a táskájába csempészett levélben vallottam neki szerelmet. Nem nevetett ki, nem hülyézett le. Következett Judit (ha már a Nem szabad című írásomban így neveztem őt) rövid, de hatalmas lángolás, és talán felszakított bennem egy gátat, ki mertem mondani az érzéseimet. I-vel a húgom eljegyzésén ismerkedtem meg. Amíg a társaság a konyhában mulatott, mi a szobában néztük a tévében a Szerelmesfilmet, a film végére én is szerelmes lettem. Ő akkor már járt valakivel, akihez végül feleségül is ment. Leveleztünk, amikor tudtunk találkoztunk. Az első igazi csók. Aztán, mint már azt írtam, egyszer az a hülye ötlete támadt, hogy bemutat a barátnőjének, aki már majdnem 33 éve feleségem. Azóta? Néhányszor megperzselődtem, de megcsalás nem volt.
Mondtam, hogy sokat fogok írni a semmiről.