Obsidian mindig gondosan ügyelt rá, hogy ne legyen trendi. (Lehet, hogy leírtam már egyszer ezt a mondatot?) Nem mintha ez különösebb nehézséget okozott volna neki.

Gyerekként Obsidiannak nem sok beleszólása volt az öltözködésébe, és hát a helyi vegyesbolt választéka egyébként is erősen behatárolta a lehetőségeket. Némi változatosságot csak a különböző rokonoktól, ismerősöktől örökölt kinőtt, levetett ruhadarabok jelentettek. Ennek volt köszönhető, hogy azért mégsem teljesen ugyanolyan ruhákban járt mindenki. Obsidiannak kisgyerekként volt igazi zöld lóden kabátja is.

Középiskola Pesten. Kezdetben messziről lerítt Obsidianról, hogy most jött faluról. Sok beleszólása ezután sem lett mit vegyen fel, szülei a szállásadójára bízták a ruházkodását is. Rövid idő után egész városias kinézete lett, de semmi több. Kapott egy Esterházy kockás öltönyt is, de obsidian pont ekkor nőtt egy év alatt majdnem tíz centit, így egész érettségiig egy kinőtt öltönyt viselt, ha ki akart öltözni. Egyetlen menőnek számító cucca egy orkánkabát volt, azt is gyorsan ellopták tőle, pedig már elég leszálló ágban volt a divatja.

Obsidian nem emlékszik már pontosan, mióta nem hord sapkát, de nagy valószínűséggel negyedikes középiskolás korában már nem hordott, és azóta csak a katonaságnál volt a fején sapka.

Obsidian apja az esküvőjére kapott amerikai rokonaitól egy öltönyt, ami aztán nem ment fel rá, így őrizgették, hogy majd Obsidian belenő, de nem nőtt bele, hiába vártak. Ballagásra aztán átszabatták, Obsidian néhányszor felvette és szétmállott az anyag.

Másodéves egyetemista volt Obsidian, amikor sikerült anyagilag függetleníteni magát. (Azóta sem volt annyi szabadon elkölthető pénze.) Ekkor alakult ki öltözködési stílusa, ami egészen közhelyes, ahogy dada írta maximum farmer, de az a minimum is. Obsidian ki nem menne az utcára ünnepi mackónadrágjában. A kollégiumban viszonylag olcsón hozzá tudott jutni menő cuccokhoz is, ha valakinek kicsi lett, amit hozatott magának, általában Obsidian volt a végállomás, mint a kolesz egyik legkeskenyebb csípőjű lakója. Akkoriban nyaranta a faluban is feltűnést keltett Obsidian, elsősorban persze a hajával váltott ki felháborodást, de fürdőnadrág egy szál pólóval is eléggé szokatlan viselet volt akkor, amikor a felnőttek még a legnagyobb melegben is hosszúnadrágban jártak. Álmában sem gondolta volna akkor, hogy jó harminc év múlva a húga fia még mindig feltűnést tud kelteni a hajával.

Obsidian felesége megpróbált komoly mérnök ember külsőt kölcsönözni neki, de be kellett látnia, hogy ez reménytelen vállalkozás. Természetesen Obsidian tud öltönyt is viselni, ha kell.