Obsidian reflexiói nolville és a világ dolgaira.

Csak el ne higgyem…

Néhány írásomat többen megdicsérték az utóbbi időben. Természetesen nagyon jól esett:) Köszönöm. De ezért azt hiszem, nem szabad elhinnem, hogy tényleg tudok írni. :D Legfeljebb véletlenül jön néha össze.

Alapvetően mindig magamról írok, és politikáról csak akkor, ha úgy érzem, az túlságosan is beleszól az életembe. Ne tegye!! Sajnos egyre gyakrabban érzem úgy.  Végig nézek egy híradót, és kiabálok, vitatkozok közben. Jaj de utáltam az ilyet valamikor! :D Írásban azért visszafogom magam, és sokszor feleslegesnek is érzem ugyanarról majdnem ugyanazt írni, mint mások.

Bírósági ítélettel tiltottak meg egy abortuszt. Ez már önmagában is abszurd. A bíró saját erkölcsi elveivel indokolta a döntését. Ez szép. Vajon kinek képzeli ő magát? Miért érezte úgy, hogy ezt már nyíltan vállalhatja? Hány ítélet születik hasonló szellemben, megtalálva hozzá valamilyen paragrafust?

Eleget értetlenkedtem már a gárdistákon, mert tényleg nem értem. Nem is akarom. Annyit mindenesetre elértek, hogy most már azok is nyíltan cigányoznak, akik eddig olyan „én nem vagyok cigányellenes, de ez azért...” állásponton voltak. A helyzet egészen elkeserítő. Környezetemben különböző politikai oldalon álló emberek között rögtön teljes lesz az egyetértés, ha a cigányokról esik szó. Közben városunk tévéje a gárda minden megmozdulásáról lelkesen tudósít.

Bayer Zsolt írta, amit írt, de hogy az ország leendő miniszterelnöke demonstratívan együtt ünnepel vele, nem sok jót ígér.

Mi a teendő? Szenvedjünk?

Na ennyit a közéletről.

Persze, jó valahová tartozni, érezni, hogy a lelkünk összeér, de tényleg fel kell adni ehhez önmagunkat? Nem sokkal érdekesebb az a közösség, amit önálló személyiségek alkotnak? Ha kell, úgyis kipakolok a zsebemből, nem kell benne turkálni.

Annyi reménytelenül rossz házasságot láttam, hogy én is féltem tőle. És hát azóta is... Amikor már csak gyűlölettel tudnak egymásról beszélni, vagy élnek egymás mellett, de már semmi közük nincs egymáshoz, vagy állandóan marják egymást. Mégis hiszem, hogy lehet másképpen is.  Nem szívesen hivatkozom a saját a példámra, nem is állítom, hogy nincs semmi problémánk sem, de állíthatom, hogy van más út is.