Onagy és Allegra Eszter írásai anyós ügyben Obsidiant is arra késztették, írja meg a saját anyós verzióját.
...akkor válik veszélyhelyzetté, amikor a vő egyre masszívabb átfedéseket talál imádott asszonya és a rettegett anyós tulajdonságai, gesztusai, hanghordozása között.
A fenti mondat Onagy írásából származik. Obsidiannak igazából ez az egyetlen problémája az anyósával. Nincs semmi olyan rossz tulajdonsága, ami mint anyóst elfogadhatatlanná tenné. De hogy a felesége is olyan legyen, mint ő? Hát azt azért mégsem!
Kezdjük talán az elején. Amikor Obsidian megismerkedett Picivel mindketten Pesten, távol a családjuktól, mentesek minden családi ráhatástól. Majdnem ideális állapot. Nyári szünetben, hazatérve a családi kötelékbe, Obsidian úgy érezte, Pici viselkedése megváltozik, eltávolodik tőle, idegenné válik. Egy darabig nem is értette, mi történik, de amikor jobban megismerte Pici családját, rájött, hogy Pici minél több időt van együtt az anyjával, annál inkább hasonlóvá válik hozzá. Szerencsére úgy alakult, házasság kötésük után más városba más megyébe kerültek, elég távol ahhoz, hogy csak akkor találkozzanak, amikor ők akarják. Egy-egy hosszabb együttlét ugyan rossz hatással volt Picire, de néhány nap után elmúlt.
Milyen após Obsidian? Háát...
Talán Bereményi Géza mesélte valahol, egyszer megkérdezte a lányától az éppen aktuális barátjával kapcsolatban: És ezt nekünk most szeretni kell? Obsidiannak alapelve volt, hogy nem szól bele a lánya kapcsolataiba, és ezt be is tartotta. Picivel voltak erről vitái, végül ő is belátta, nincs értelme. De hogy szeresse is őket? Az nem megy csak úgy. Igazából a vejét sem szereti, bár azt el kell ismernie, volt nála sokkal rosszabb lehetőség is.
És egy vővel megkapja az ember a teljes rokonságát is...
