Csehszlovákiában nem voltak a nálunk szokásos építőtáborok, vagy valami egészen mást értettek alatta. Kellemetlen meglepetésként tudtuk meg, a szállás ugyan ingyen van, de minden egyébért fizetnünk kell. Próbáltunk tiltakozni ellene, de sikertelenül. Valószínűleg ilyen szerződést kötöttek a BME KISZ-szel, de mi azt nem ismertük, és Pesten elfelejtették közölni velünk, mire számíthatunk. Talán attól féltek, akkor el sem utazunk? Biztos lehetett volna más szerződést is kötni. A kollégiumban egy orosz és egy német csoport volt velünk együtt, az oroszokkal elég szoros kapcsolatba kerültünk, ők más feltételekkel voltak ott.
Csak minimális zsebpénzünk volt, végül is nem bevásárló turisták voltunk. Sok alkudozás után munkanapokon üzemi étkezdében kaptunk ebédet és vacsorát, aminek a költségeit levonták a fizetésünkből, és adtak valamennyi előleget is. Hétvégén magunknak kellett gondoskodni az ellátásunkról. Négy koronáért kaptunk hatkoronás jegyeket, amiket éttermekben lehetett beváltani. Ezzel legalább az ingyen sörözésünk megoldódott. Minden korsó sörért külön jeggyel fizettünk, visszakaptunk négy koronát, és még borravalót is adtunk.
A stadion felújításán (bővítésén) dolgoztunk Az építkezések ott sem voltak szervezettebbek, mint nálunk. Művezetőnk egy oszloptól lépett hármat, a sarkával húzott két vonalat és mutatta, hogy ásunk. Három-négy nap múlva, amikor már elég mélynek tűnt az árok, előszedte a rajzokat és a mérőszalagot, káromkodva megállapította, rossz helyen van.
Első vasárnap majdnem vacsora nélkül maradtunk. Öt óra körül besétáltunk a városba egy éttermet keresni, ahol megvacsorázhatunk, de akkor már minden zárva volt, egyetlen büfét találtunk, ahol főtt kolbászt tudtunk venni.
Napi 5-6 km-t akkor is sétáltunk, ha sehova nem mentünk. A kollégium jó két kilométernyi távolságra volt a várostól, ebédelni a stadion melletti étkezdében tudtunk, de vacsorázni a város másik szélén levő étkezdébe kellett járnunk.
Nyelvi nehézségek. Zsolnán tényleg kevesen beszéltek csak magyarul, de aki párszót is tudott, megpróbált szót érteni velünk. Első nap az étkezdében volt egy kellemetlen afférunk. Kerestük, hol lehetne kezet mosni, megláttunk egy csordogáló csapot, az egyik fiú gyorsan alá is tartotta a kezét, amikor észrevette, hogy az a pohármosó. Tudta, hogy nem kellett volna, megpróbált észrevétlenül elsomfordálni, de már késő volt. Valaki észrevette, és felháborodottan magyarázni kezdett neki. Ő próbált gesztikulálva elnézést kérni, közben csak annyit mondogatott: nyerazumet, de hiába, a férfi egyre nagyobb hangerővel mondta a magáét.
Egyetlen nap sem múlhatott el knédli nélkül. Az elején még szerettem is, de amikor mindennap, vagy ebédhez, vagy vacsorához, vagy mindkettőhöz knédlit adtak, nagyon megutáltam. Hétvégén az éttermekben az étlapon csak azt néztük, ne knédli legyen a köret, így is sikerült néha valakinek knédlit kifogni.
Folyt. köv.
