Ködös képek 5
2009. április 01. írta: obsidian1

Ködös képek 5

Apa 

Előzmény

Most igyekszem félretenni az érzelmeimet, mintegy kívülálló krónikásként megpróbálom a puszta tényekre korlátozni magam.

Tehát az apám.

1924-ben született, ezzel éppen megúszta, hogy elvigyék a háborúba. Egy orosz katona így is majdnem agyonlőtte, de azt is megúszta.

Hárman voltak testvérek. A bátyja fiatalon meghalt egy balesetben, elgázolta egy teherautó. Az ő halála az első emlékeim közé tartozik. Talán, mert sokszor felidézték.

Apám fiatalon átesett néhány olyan betegségen, amelyekbe külön-külön is belehalhatott volna. Tetanusz, agyhártyagyulladás, hastífusz. Ő ezeket túlélte.

Úgy házasodtak össze, hogy gyakorlatilag semmijük nem volt. Bérelt házban laktak, ahogy mondták: árendában. Saját földje nem volt, a nagyapámét (apai) művelték, úgy érezték, kegyelemkenyéren élnek. Apám alkalmi munkákat vállalt, dolgozott építkezéseken (Pét), kampány időszakban a sárvári cukorgyárban.

Egy betegség (gerinc tbc) következtében nagyapám két évig gipszágyban feküdt, ekkor apámra íratta földjei nagy részét, és a ház szobáját.

A ház, amilyen eredetileg lehetett. Egy nyitott tornác, legalábbis nálunk annak nevezték, az épület teteje alatt van, nem emelkedik ki az épület síkjából. A tornácon keresztül lehetett bejutni a konyhára, ahonnan nyílt egy szoba. A tornácról nyílt még egy terménytárolónak és nyári konyhának használt kamra. Ennyi. Ezen kívül csak istálló, ólak, szekérszín.

A konyha és a szoba közti ajtót befalazták, a szoba ablak helyén ajtót nyitottak az udvarra, ez lett a mi konyhánk, és hozzáépítettek még egy szobát. A papáék a régi konyhában éltek tovább. A faluban több kőfejtő is volt, így az épületek jellemző módon kőből épültek.

Amire aztán valamennyire helyrerázódtak volna, jött a téeszesítés.

Arra is határozottan emlékszem. Megjelentek a faluban az agitátorok. Apám azzal küldte el őket, ő idegeneknek semmit nem ír alá, majd ha idejönnek a helyiek, velük majd tárgyal. Egy este aztán megjelent a párttitkár és a tanácstitkár. Ekkor már nem volt kibúvó.

Egy év múlva szívrohamot kapott, utána két évig nem dolgozott. 46 évesen leszázalékolták, 59 évesen meghalt.

És amit egy kívülálló talán jobban megért és elfogad, és amit fiaként soha nem tudok neki megbocsátani, alkoholizmusával mindent szétrombolt maga körül.

  folyt.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr908229926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21564 2009.04.01. 09:55:47

Kedves O! Majdnem kívülállóként írtad meg. cs,nyica

13124 2009.04.01. 10:10:23

Épített és rombolt :-( /... nálam csak a "rombolás" maradt. se ház, se föld sose volt. az 59 is stimmel/ Szia.

11229 2009.04.01. 11:17:20

nyica még így a legkönnyebb

13922 2009.04.01. 11:41:34

Obsidian, sajnálom, hogy haragszol még rá, biztos sokat ártott ezzel az ivászattal környezetének, de legalább te tanultál belőle, és te sokkal jobb vagy. Nehéz ám annak az embernek, akit leszázalékolnak, beteg és értéktelennek érezte magát.

11812 2009.04.01. 12:56:13

az alkoholizmus betegség, szenvedett is tőle bizonyosan,

11229 2009.04.01. 13:37:40

missing a leszázalékolás is nagyrészt az önsorsrontás következménye volt az baj, nemcsak a saját sorsát rontotta

11229 2009.04.01. 13:38:29

kalimpa lehet, hogy szenvedett, de a környezete sokkal többet

13066 2009.04.01. 14:10:08

Szerintem ilyen hosszú idő távlatában ez már nem harag, "csak" egy fájó emlék, és itt jön az annyit emlegetett "mi lett volna ha" -kérdése

11229 2009.04.01. 14:39:27

persze nem érzek már haragot, megbocsátani akkor sem tudok

12799 2009.04.01. 14:58:34

Joggal, Obsidian. Büszke ember vagy.

13709 2009.04.01. 16:17:03

Obsidián, az alkoholizálást nehéz megbocsátani.... túl sok az áldozat és főleg értelmetlen.... megértelek...

FENTE LEVENTE 2009.04.01. 16:49:12

Szerbusztok bolondok! Legyetek boldogok. Ebben az országban már csak én vagyok normális,máris?Nem látok az orrtól,mikortól lesz majális? Brutális ember az,ki engem utál is. Fröcsögvén szájamnak mentén és tüstént kieresztvén magyarnak szépséges járását?Áldását Aranynak annak a Fentének adja,ki rímeit nem tagadja meg?Ha jól látok,ti hajólátok meg tehetségem előtt és maradvántok ott míg elő é rántok újbéli téli bölcseletet?Melyből szelet,több szeletet a szeretet övez be.Nincs e szebb világon mint apai ágon rokonnak lenni Aranynak,kit Jánosnak hívtak,s hívnak.Szlovák nagyszüleim révén a végén ott vannak még Petrovicsék. Hol van az az ország mely szégyenli anyanyelvét,és hibákat elvét,mert lehetőség adott,s pont akkor ott más nemzetnek nyelve kerekedik fölé? -Rongynál isrongyosabb eszem,nem érhet többet aranynál,de letisztult haragnál világos napokon,fejemet töröm cementes lapokon.- -Belül kivül felületes, ha felül hetes őrületes. Ennek legyen semmi értelmese, csak szélét verte érte mese.- A szavaknak a mondatoknak dallamuk van.Nekem mindig énekelnek,beszélnek.Hozzám. Didaktikus,taktikus gondolataim immateriális,reális testtel rendelkeznek.Rendes kéznek rendes párja,ha nem igaz,hát retusálja.MSZP-nek,SZDSZ-nek a tusája?

11815 2009.04.01. 16:52:37

Nehéz sorsa volt! Nektek is!

15138 2009.04.01. 19:53:55

Az én apám is alkoholista...másik stílus. Nagyon szeretem, persze, egyre nehezebb kibírni. Megértem, amit érzel...a húgomnak meg a férje iszik. Na, az egy igazi vadbarom. Ha őt látom, apám eszembe se jut. Úgyhogy, el tudom képzelni, mit kell kiállni a gyerekeknek.

13022 2009.04.01. 20:19:46

obsidián: megértelek. nem apád alkoholizmusa miatt, hanem a miatt, ami ez által kimaradt az életedből. az én apám nem volt alkoholista. csak kimaradt az életemből...

11229 2009.04.02. 08:55:21

akimoto lehet, hogy van benne büszkeség is nem tudom

11229 2009.04.02. 08:55:56

Valéria igen, teljesen értelmetlen

11229 2009.04.02. 08:56:50

levente amúgy jól vagy?

11229 2009.04.02. 08:57:40

babett nehéz

11229 2009.04.02. 09:02:24

nefelejcs együttélni egy alkoholistával mindenképpen nehéz, persze ők sem egyformák

11229 2009.04.02. 09:04:23

intruder és amire rájöttem, a puszta tagadásból nem lesz semmi

15138 2009.04.02. 11:36:47

akkor? Miért ez a poszt?

11229 2009.04.02. 11:47:05

nefelejcs mire vonatkozik a kérdésed? nem egészen értem

16804 2009.04.02. 11:55:01

Amit írtál,sok kis és nagyobb különbségekkel sokan elmondhatjuk magunkról!Az én apám,később hunyt el,de abból amit élt,az utolsó 30 körüli évet keményen átivott!Soha nem értettem,hogy az én igaz ember apám,egyik napról a másikra hogyan lett alkoholista!?És,hogy sajnáltam magam és a testvéreimet a soha többet nem lelt szeretete hiánya miatt!És én igazán azért haragudtam rá,mert az én kisgyerekeimnek nem volt a nagyapjuk!Mert volt,fizikálisan,de nem volt mégsem!Amíg élt kísérte haragom,ami talán a saját tehetetlenségem,mert nem tudtam mit kezdeni ilyen hosszú időn keresztül a helyzettel!Én egyedül ötünk közül,egyedül én álltam állandó háborúban vele!ÉRTE!A testvéreim tudomásul vették!Édesanyám naponta halt bele a megváltoztathatatlanba.Apám,júliusban lesz két éve,hogy elhunyt!Ma mér szeretettel gondolok rá,mindent megbocsájtottam neki!Biztosan oka volt annak ami történt!De a békére az embernek még halálában is joga van!Én megadom neki!És nekem is szükségem van rá,hogy tiszta lelkiismerettel élhessek tovább és örizhessem a szép idők emlékét!Nyugodjon békében!Köszönöm,hogy ezt kihoztad belőlem,és azt is hogy megríkattál!

11229 2009.04.02. 13:16:50

Sajnos tényleg sokan elmondhatjuk magunkról. Gyerekként még én is megpróbáltam harcolni, aztán inkább elmenekültem. Igazából nem voltak szép idők, amikre emlékezhetnék, legfeljebb néhány szép pillanat. Köszönöm, hogy megtiszteltél a vallomásoddal.
süti beállítások módosítása