Szakközép.
4+2 rendszernek nevezték. Négy nap iskola, kettő gyakorlat. Első évben gyakorlat a MOM tanműhelyben. Szinte kizárólag reszelés. Az első munkánk az biztos kalapács készítése volt. Csináltunk még párhuzamszorítót, csőfogót, rugóskörzőt, amikre emlékszem. Elvétve előfordult, hogy gépen is dolgozhattunk, fúrtunk, martunk, esztergácsoltunk. Később az üzembe kihelyezve megismerhettük a sztender borzolás örömeit. Sztendernek a teodolitok öntvényházát nevezték az üzemi zsargonban. Egy csiszolóvászonnal beburkolt laposreszelővel körkörös mozdulatokat végezve kellett az öntvények felületét festéshez előkészíteni. Egy műszakban 2-3 darabot tudtunk megcsinálni, bár keringtek olyan legendák, volt valaki, aki 5 darabbal is végzett. Utolsó évben visszatértünk a reszeléshez, ekkor már az iskola saját tanműhelyében. Ezzel be is fejeződött műszerész pályafutásom.
Az iskola. Akkoriban, ha valahol jó nevű budai iskoláról hallottunk, biztosak lehettünk benne, hogy nem rólunk van szó. Minden kétséget kizáróan Budán voltunk, a névvel sem volt semmi gond, csak az iskola nem volt az igazi.
A tanulással nem jelentett gondot, és nem is sokat foglalkoztam vele. Az első felmérő dolgozatoknál kiderült, semmi hátrányom nem származik abból, hogy egy kis falusi iskolában tanultam addig, majdnem minden tárgyból a legjobbak között voltam. A házi feladatokat elvégeztem a tanulószobán, azontúl legfeljebb a kötelező olvasmányokat olvastam, ha elolvastam. Látszólag az orosz jelenhetett gondot, mint a múltkor bemutatott bizonyítványomból is látszik, két év anyaga kimaradt. Egy fél évig magántanárhoz is jártam, de amikor a tanárnőnk félév végén az ötösért akart feleltetni, úgy döntöttem, jobb helye is lesz annak a pénznek, amit magántanárra költök. A színvonal körülbelül az volt, aki a cirill betűs szöveget el tudta olvasni, a kettest már megkapta. Minden tanulás nélkül végig hármas voltam belőle. Aztán az egyetemen ittam meg ennek a nagy lazaságnak a levét.
Az osztálytársaim nagy része budapesti, sőt budai volt. Soha nem éreztem, hogy lenéztek volna, vagy többre tartották volna magukat nálam. Néhányan persze cikizték a tájszólásomat, vagy próbáltak vizsgáztatni beat ismertekből, de nem volt komoly. És remegett a kezem, amikor először ebédeltem a menzán, hogy fogok én késsel-villával enni, ez kimaradt a neveltetésemből. Idővel belejöttem.
Egyszer tanulószobán az egyik gimnazista átlapozta az ellenőrzőmet, és megkérdezte, nem gondolom-e, hogy gimnáziumba kéne járnom. Valóban szakmai tárgyakból kettes-hármasaim voltak, másból pedig négyes-ötös.
És még mindig nem gondoltam, hogy pályát tévesztettem.
Belépő
Csőfogó
Rugós körző
A tárgyakat az egyik osztálytársam készítette és mentette meg.
Hasonlókat alkottam én is.
Folyt