Folytatom még az egyetemi éveket.
Mint már előzetesen jeleztem, ekkor ismerkedtem meg Picivel. Írtam már róla, de itt sem hagyható ki.Érdekes beszélgetések szoktak lenni új ismerősökkel. Az első csodálkozást az szokta kiváltani, ha egyikünk sem zalai, hogy kerültünk oda. Azután úgy gondolják, ha mindketten Sárvárról illetve a környékéről származunk, biztos ott ismerkedtünk össze. Hát nem. Már mindketten Pesten voltunk egyetemisták, amikor először találkoztunk, de nem Pesten.Ennyi titokzatoskodás után azt hiszem, csalódást fogok okozni.Többször írtam már Iliről is (maradjunk ennél a névnél, ha egyszer ezt adtam neki a bogomban). Ő a húgom első férjének az unokatestvére, és Pici barátnője. A húgom eljegyzésén találkoztam vele. Amíg mások a konyhában mulattak, mi a szobában néztük a tévében néztük a Szerelmesfilmet, a film végére teljesen szerelmes lettem, de úgy váltunk, hogy semmit nem tudtam róla. A húgom is csak a nevét tudta, és annyit, hogy valahol Óbudán lakik. Egy kis szerencsével (véletlen vagy a sors?) így is sikerült megtalálnom. Ezzel a szerencsém véget is ért, a következő héten visszaköltözött Sárvárra, és kiderült, hogy jár valakivel, akihez aztán férjhez is ment később, még mindig együtt élnek. (Bíztunk benne, hogy most sikerül összehoznunk egy találkozást, ő is hazajön Sárvárra, - most Egerben él -de nem jött össze.) Ettől függetlenül leveleztünk, és amikor alkalmunk adódott találkoztunk is. Az egyik találkozásunk alkalmából támadt az az ötlete, hogy bemutat a barátnőjének. Ez a téli vizsgaidőszak végén volt, én harmadéves voltam, Pici negyedéves a Kertészeti Egyetemen. Ő következő félévet néhány hetes népművelési gyakorlattal kezdte Ercsiben, csak utána tudtunk újra találkozni. A Körtéren volt az első megbeszélt találkozónk, egy kicsit izgultam, hogy elkerüljük egymást. Hát így kezdődött. Aztán többször is úgy alakult, hogy távol voltunk egymástól. Picinek ötödévben volt egy három hónapos diplomatervezési gyakorlata, amit Siófokon töltött. És hát ő egy évvel előbb végzett, ekkor már hozzám igazodva Zalában keresett magának állást, így került a Baki Állami Gazdaságba. Rengeteget leveleztünk, (néhány levelemet már közzé tettem) hétvégeken találkoztunk, és a nyarakat mindig együtt töltöttük.Nekem még hátravolt az ötödév, a végén ballagással, ami többnapos esemény volt. Úgy csütörtök délután a kollégium halljában felállítottak egy koporsót, oldalán azzal a felirattal: Egyetemi életünk - élt 5-(6-7) évet. (Amikor OV annakidején arról a bizonyos koporsóról beszélt, én erre a koporsóra asszociáltam, miért is temeti ő a fiatalságát, csak nem a hatalomra jelzi igényét.) Este nagy csinnadrattával, síppal, dobbal elkezdték árulni a Ballagót. Péntek délután a hallban valamilyen vidám műsor, nálunk éppen Hofi. Este vidám ballagás, jelmezekbe öltözve körbe vittük a koporsót az egyetem körül, a Duna parton fáklyás felvonulással, végül a kolesz előtt a koporsó elégetése. Utána a kollégistáknak még egy zártkörű ivászat az alagsori bárban. Szombat délelőtt a hivatalos ballagás, szokásos öltönyös, nyakkendős, virágcsokros, ünnepi beszédes. (Az aulában háttérképként egy kinagyított foto, amelyen évfolyamunk tagjai voltak láthatók egy tiltakozó nagygyűlésen, néhány nappal Pinochet hatalomátvétele után.) Délután kollégiumi ballagás, melynek végén megkapjuk az obsitot, egy díszes oklevél formájában. Este még ballagónál az E épületben, talán a Bergendivel, és az egyetemből már csak az államvizsga marad.Kezdődnek a munkás hétköznapok.Erről legközelebb.