Biztos lesznek benne tévedések, teljesen az emlékezetemre hagyatkozom.

Közismert a Tanú című film sorsa, arról viszont már jóval kevesebben tudnak, ugyancsak tíz évig volt dobozban – a Tanúval majdnem egy időben – a Bástyasétány ’74 is, Gazdag Gyula filmje. Amíg azonban Bacsó Péter az alatt a tíz év alatt is folyamatosan készíthetett filmeket, Gazdag Gyula gyakorlatilag pályán kívülre került.

A történet talán a Sípoló macskakővel kezdődött, amit szerencsés véletlenek folytán háromszor is láttam premier előtt, és kétszer a vetítés után részese lehettem egy beszélgetésnek is a rendezővel. A következőben nagyrészt ezekre a beszélgetésekre hagyatkozom

Már ki volt tűzve a bemutató időpontja, amikor közbejött a KISZ kongresszus, ahol a résztvevőknek egy film díszbemutatóját is tervezték a résztvevőknek. Ez volt az egyetlen bemutatásra váró ifjúsági témájú film, így hát erre esett a választás, ami együtt járt azzal, a szokásosnál sokkal alaposabban megnézték, méltó-e erre a megtiszteltetésre. A rendezőt megpróbálták rábeszélni, néhány jelenetet vágjon ki belőle, aki erre természetesen nem volt hajlandó, de a filmet néhány hónap múlva eredeti formájában bemutatták. Ekkor elkezdődött valami, amit ma karaktergyilkosságnak neveznénk. Beszámolók jelentek meg a forgatáson előforduló botrányokról. (Amatőr szereplőkkel készült, építőtábori körülmények között.) Felháborodott tanárok olvasói levelekben tiltakoztak a filmben szereplő pedagógusok ábrázolása miatt.

Ezzel szemben ott volt a felülmúlhatatlan remekműnek kikiáltott Jutalomutazás, – Dárdai István filmje – amit csak hódolat illetett meg, nem bírálat. Egyetlen pedagógus sem tiltakozott a filmben szereplő hülye tanárok miatt. Pedig hát... Én a Puskin moziban láttam, ami csak annyiban számít, hogy nem egy recsegő hangszórójú falusi moziban, és nagyon sokszor nem értettem a szöveget, gondoltam ennyi telik az amatőr szereplőktől. Később a Filmkultúrában olvastam egy cikket a filmek hangjáról, ahol pozitív példaként említették, mint olyan filmet, ami kényszerűségből utószinkron nélkül készült, mégis tökéletes a hangminősége. Miért volt erre szükség?

Ezután jött volna a Bástyasétány ’74. Már a plakátjai is megjelentek, a bemutató mégis elmaradt. Persze, ilyen volta rendszer, az egyes döntéseket mégiscsak konkrét személyek hozták. Amíg egy film eljutott addig, hogy már a bemutatóját tervezték nagyon sok szűrőn át kellett, hogy menjen, és sok pénzt rá is költöttek az illetékes elvtársak jóváhagyásával. Nem tudom, kik és miért akadályozták meg a bemutatóját. Valószínűleg féltek a botránytól, megvolt a kockázata. Tíz év múlva már majdnem teljes érdektelenségbe fulladt.

Amikor először láttam egy kicsit engem is irritált, másodszor viszont kifejezettem élveztem, és jól szórakoztam rajta.

PS

Az És legutóbbi számában Gervai András írt a Sípoló macskakő kapcsán egy cikket.