Déry Tibor: A befejezetlen mondat
Nehéz olvasmány, súlyra is, több mint 1100 oldal.
„A sűrű sötétségben szinte testet kapott, egy pufók angyalformát, amely a hangok légies menetében legelöl táncolva, magával ragadta a többi esetlenebb, lomposabb táncost is, a felnőtt, súlyosabb hangokat, s átrendezte őket a maga ütemére, úgyhogy rövidesen az elhagyott utca fölött, magasan a levegőben, egy bűbájos, vad menet sorakozott fel egy ösvényen, amely már-már átfénylett a valóságba s amelyen legelöl az angyalkává változott hangocska táncolt, fel- és lesuhanva sajátmaga ásta cikornyáin, vagy fejjel előre alázuhanva egy sallangon, amely rögtön újra felcsúsztatta a magasba, mialatt mögötte rendetlen sorokban a szél füttyei ugrándoztak, hórihorgas legények, zöldre fagyott orral és csucsorított szájjal, egy köpcös huhogás, amely fekete báránybőrsüveget viselt, koszorús homlokú és lópatájú dörgések, egy-egy dülöngélő sivítás, amely a kéményekből röppent fel, kis villamos csengetések fehér báliruhában és szétszórt hajjal, s az autók tülkeiből kilőtt szőrös, fekete lidércek, egy másodperccel a menet mögött pedig, hátra-hátramaradozva – mintegy homályosabb tükörképeiként az elöl tolongóknak – a visszhangok, a második, már hézagosabb csapata a nagy menetnek.”
Ilyen és ehhez hasonló mondatokon kell átküzdenie magát az olvasónak.
A regény szerteágazó cselekményű, sok szereplővel. A szereplők különböző csoportjait kezdetben csak egy Csáky utcai (külső Lipótváros) kocsma, mint véletlen találkozásuk helyszíne, kapcsolja össze. Később sorsuk többször keresztezi egymást vagy össze is fonódik. A főszereplő Parcen-Nagy Lőrinc, egy nagy polgári család tagja. Ehhez képest néha több fejezeten keresztül nem is találkozunk vele. Az ő kiterjedt családjában segít eligazodni a könyv elején található családfa. A többi szereplővel kapcsolatban nem kapunk ilyen segítséget. Persze furcsa is lenne, egy mereven vonalas, a munkásmozgalomnak mindent alárendelő család esetében családfát felállítani. Ez a Rózsa család, akinek az élete egy időre összefonódik Lőrinc életével.
A fülszöveg szerint 1933 karácsony estéjén kezdte el írni Déry a regényt, ez az időpont egybeesik a cselekmények kezdetével. Vészterhes időszak. Déry teljességre törekszik a kor társadalmának bemutatásában. Emlékezés technikája Proustot idézi. Igen, megjelenik az a bizonyos illat is, de a madleine-t itt tejbegríz helyettesíti. Néha 10-20 évvel előre is ugrik az időben, ilyenkor egy konszolidált polgári világ képe rémlik fel, egy kicsit érthetetlenül, a regény jelenidejéből nem következően.
Az utolsó kb. száz oldalon Déry gondosan felszedi, és elvarrja az útközben elejtett szálakat, csak Rózsánét hagyja ott egyedül az orosz sztyeppén.
A regény befejező (befejezetlen) mondata:
„Azt képzeled, hogy egyedül vagy a világon, s hogy ez felnőtt emberhez méltó élet... – Kiabálnia kellett, mert a vonat már gyorsított, s Abramovics elmaradt, az ablak vaskeretéhez szorította dühtől kipirult arcát, s kezével búcsút intett, de a megkezdett mondatot már nem tudta befejezni.”