— Hát ez mit keres itt?
Kérdezte köszönésképpen a doktor úr az asszisztensnőtől, állával a vizsgáló asztalon fekvő beteg felé bökve.
Ez nem tudta mire vélni dolgot. Ha nem érezte volna magát teljesen kiszolgáltatott helyzetben biztos, üvöltözni kezdett volna. Már ötödik napja feküdt a kórházban, és már két napja tudta, mikor viszik gyomortükrözésre. Majrézott is miatta eleget, egyáltalán nem hiányzott neki egy bunkó orvos. Mivel szigorú fekvést rendeltek el neki, betegszállító tolta át a vizsgálatra, és felfektette a vizsgálóasztalra, az asszisztensnő előkészítette a vizsgálatra.
— A cigarettát bezzeg bírja — mondta az orvos, mikor ez visszaöklendezte a torkán ledugni próbált műszert.
— Nem cigarettázom — jegyezte meg ez csendesen.
— Akkor a pálinkát.
Mit is mondhatott volna ez? Valóban, az építkezésen ritkán tudta megúszni a munkakezdést egy feles nélkül. Az építkezésen lett rosszul. Ebéd után véreset hányt, próbálta elbagatellizálni a dolgot, de amikor elkezdett dolgozni elsötétült előtte a világ. Rövid pihenő után tudta folytatni a munkát, szerencsére nem volt nagy hajtás. Reggel már annyi ereje sem volt, hogy egy teát megfőzzön. Egy kicsit összeszedte magát, és átment a körzeti orvoshoz. Nagyon ramatyul nézhetett ki, az orvos, amikor meglátta, azonnal behívta a rendelőbe.
— Elnézést, ez most mindkettőnknek kellemetlen lesz.
Kesztyűt húzott és felnyúlt a végbelébe, megállapította a szurokszékletet, azonnal hívta a mentőket.
Hirtelen népszerű lett a feneke, a kórházban az ügyeletes doktornő is személyesen győződött meg a széklet színéről.
Gyomorvérzés. Szigorú fekvés.
Hát ez sem sikerült. A felesége már felmondta az albérletet, három hét múlva költözni kell. Aztán megnyugodott, ő egy időre kiszállt, nem érdekli. Ahogy lesz, úgy lesz.
Ez tényleg nem nézhetett ki valami bizalomgerjesztően. Vaságyastól lehetett vagy ötven kiló, már egy hete nem borotválkozott, hosszú hajában még látszottak a libafos színű nemesvakolat nyomai. De mi köze ehhez a doktor úrnak?
Csinálja meg azt a vizsgálatot, és hagyja őt békén.
