, jaj!
Mért is nem lettem mondjuk, Gáborrá,
vagy akár illettek volna Pállal,
most nem függnék önnön ajtómon
iszonyú, nyirkos táblaként,
dacolva mindennemű leolvasással.

A szaloncukrokat lezabálták,
a fenyőfa üresen áll,
az ünnepélyes vacsorák után
zsírmocskos a tál.
A szép cipőnkön repedések,
a nadrágunk lukas,
a villamosokon tuszkolódik
a sok agresszív utas.

Az ajándékok tönkremennek
a kezeink között,
a hétköznapok összegyűlnek
a fejünk fölött.
A Télapóról faragják
az otromba vicceket,
a nadrágjainkon bevarrják
az összes slicceket.

Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.

A kisgyerekeknek a kezét verik
az aggódó anyák,
a mákos tészta máktalan,
mert elfogyott a mák.
A húsvéti nyuszi tojta tojás
megbüdösödött,
porkolbászok gyűlnek össze
a szekrények mögött.

Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.

(Kft)