Negyvenkét év. Nem egy kerek évforduló.
Negyvenkét év. Nem egy kerek évforduló.
A negyvenediken elhatároztuk, most már jó lenne évente találkozni, amíg tudunk. Tavaly mégis elmaradt. Állítólag, mert befagyott a Balaton.
Tegnap viszont találkoztunk. Voltak szervezési hibák, már a helyszín sem volt egyértelmű. Úgy indult, hogy a Tik-takban, a következővariáció találkozunk a Tik-takban, és jó idő esetén átvonulunk a Citadellához, végül egyértelműen a Citadella. De hát nem jutott el mindenkihez minden információ, lett belőle a régi időket idéző hülyézés, végül, aki akart odatalált, a kedélyek is megnyugodtak, és lett belőle egy nagyon kellemes este, jó időben, a szabadban, a Gellérthegy oldalában.
Elvileg batyus alapon szervezték, de a helyszínt biztosító osztálytársunk is felkészült a vendéglátásra, és annyi kaja összegyűlt, hogy néhány turistacsoportot is vendégül láthattunk volna.
Főszereplőkké léptek elő az unokák. Központi kérdéssé vált a nyugdíj. A lényeg mégiscsak a régi emlékek felidézése volt. Most már a kellemetleneken is nevetni tudunk. És hát miért a kellemetlenekre emlékeznénk, ha volt rengeteg kellemes is.
Kiderült, az egyik lány keresett bennünket a nyáron, de pont nem voltunk otthon.
Hát, ha nem jelzi, hogy jön. :D
Pedig elég otthonülők vagyunk.
Volt, aki most jelent meg először találkozón, igaz ő nem érettségizett már velünk, bizonyos körülmények miatt kénytelen volt átmenni egy másik iskolába. Ha utcán találkoztam vele, biztos, nem ismertem volna meg.
Nem tudom lesz-e valaki, aki jövőre is vállalja a szervezést. Jó volna.
