Ki viszi át a szerelmet?
Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Egy közismert vers, egykor talán kultversnek számított.
És egy nagyon pesszimista válasz, szintén Nagy lászlótól.
Egzakt aszály
Szép zöld porond füvén
én meg a kard miért
álmodtunk meseien,
irtható rém-tüzeket
fölébredve is miért
hittem hogy a rém
húsvéti kártya csupán
nyulas üzenet
papír-bandáin miért
sárga hártyáin miért
hahotáztam hülyeként
gurulva ütvén gyepet
íme, hahotás arcom
rém repesztette meg
kigyulladt pázsitra, íme
rászögezett
hittem, de miért
hittem a vér erejét
mén-tombolását a kvarc
koronái felett
más agyak üzenetét
miért vettem be, miért
hittem el mások hitét
útálom hitemet
íme, az egzakt aszály
hite sincs, mégis örök
itt meg csupa zsoltár a száj
szép tavasz jövel, jövel
aszu-ágon aszály-huszár
a pödrött levél zörög
hol vannak a hű lovasok
emlékük is por nyüvi el
bölcső, de benne homok
már a sípcsontomra döcög
űrlap jön, orcámra száll
kérdőjel nyűveivel
céda, ki mennyben delel
pepita képernyő-rombusz
zenitben örök abortusz
ád fokozatban halált
íme, tavaszi halálom
rámsugározva is látom
dolgozik rajtam a bárány
aki hóhérnak állt
e foggal-kedélyes ármány
akár a hó harap át
s meríti le farkas-vérbe
mű-havát mű-csillagát
üstökösként sárga sürgönyt
úsztat a szervetlen térbe
szöveg: AZ UTOLSÓ VÉRZŐ
ALAKNAK IS VÉGE
de él a szuper-anyag él a
szilikát kvarc dolomit
karszt és riolit rodonit
rekord-kőzet sivár moréna
