Ha nem utálja meg, tudós,
ha megutálja – költő lesz.
A diák izgatottan bontogatja a verset,
mint macska a madarat.
Előkerülnek a belek, a csontok,
s a szív, amely megrészegült egykor a repüléstől.
A szeleket-hasogató szárny
ropogva tűnik el a fiatal fogsorban.
A diák
izgatottan bontogatja a verset,
mint macska a madarat.
Valamikor a szó
megmozdult sóhajszerűen, aztán
megrészegülve saját remegésétől
madárrá változott.
Akik nem tudtak madarat sóhajtani,
létrehozták
a Madártani Intézetet.
Igy jött létre az egység
a Művészet és a Tudomány között.
A diák izgatottan bontogatja, stb.
Ha nem utálja meg, tudós,
ha megutálja – költő lesz.
(Ladányi Mihály)
