Istenem, csak annak növeszsz szárnyat,
Ki nem csap föl költöző madárnak!
Egy „fecskére”, mely viszket
Egy emberként húz a Fecske délnek,
Ahont nincsen nyoma se födélnek,
Ahont csak a szeretsenek laknak,
Szárnyaikkal búcsút csoválgatnak.
Afrikában minek mész te, Fecske,
Kövérebb ott hal, vad és menyecske?
Ha kövérebb, csípje meg a kánya,
A magyar Fecskének itt van a hazája!
(…)
Itt van a’ Te Hazád, ha ember, ha asszon’,
A jóságos Isten akarhová rakjon.
Ne kompolgálj, mint a bolhó büfti,
Hanem ülj a babérodra, füsti!
Végy példát a magyar emberekrül,
Halni kész, de gyáván el nem repül,
Istenem, csak annak növeszsz szárnyat,
Ki nem csap föl költöző madárnak!
(Parti Nagy Lajos)
