Miközben a Nemzeti Színház kapcsán a média naponta foglalkozik Alföldi Róbert személyével, és közönség jegyekért ostromolja színházat, Alföldi szinte észrevétlenül megrendezte Zalaegerszegen a Figaro házasságát. Talán természetes lenne így lenne természetes. Miért lenne az különleges esemény, ha egy rendező rendez? De egy olyan városban, ahol az önkormányzat közgyűlési határozatban rögzítette, hogy a színház köteles klasszikus operettet játszani, semmi sem természetes.
Miközben a Nemzeti Színház kapcsán a média naponta foglalkozik Alföldi Róbert személyével, és közönség jegyekért ostromolja színházat, Alföldi szinte észrevétlenül megrendezte Zalaegerszegen a Figaro házasságát. Talán természetes lenne így lenne természetes. Miért lenne az különleges esemény, ha egy rendező rendez? De egy olyan városban, ahol az önkormányzat közgyűlési határozatban rögzítette, hogy a színház köteles klasszikus operettet játszani, semmi sem természetes.
Szóval Figaro házassága.
Mond-e még valamit Mozart zenéje nélkül is?
Az arisztokrácia ostorozása, ami miatt a maga idejében még be is tiltották, nem okoz különösebb szellemi izgalmat, és önmagában az első éjszaka joga körüli bonyodalom sem ad rá okot.
Alföldi rendezése nem próbálja elhitetni a nézőkkel, hogy a valóságot látják. Színészeket látunk, akik eljátsszák a szerepüket, és ha jól játsszák a nézők is azonosulni tudnak vele. Most jól játsszák. Másodszor követem meg Szakály Aurélt, akit magamban már elkönyveltem egy magamutogató rossz ripacsnak. Bebizonyította, ha lehetőséget kap, tud élni vele.
Nagyon gördülékeny előadást láthattunk, szó szerinti értelemben is. Az összes díszlet (a díszleteket is Alföldi tervezte) kerekekre van szerelve, és színészek gördítik, az éppen aktuális jelenetnek megfelelően. Igazából nem is díszlet, tárgyak, melyeknek fontos dramaturgiai szerepe van. És semmi nincs a színpadon, aminek ne lenne szerepe. Egy ajtó, akkor is ajtó, ha nem kapcsolódik hozzá fal, és aki az ajtó mögött van, az ajtó előtt lévőnek elérhetetlen.
A sok cselszövés, összeesküvés, intrika, csodálatos egymásra találás, ödipuszi helyzet közepette egyszer csak fölsejlik a vágy a tiszta szerelem iránt, a vágy boldogság után, a vágy egy igezi társ után, ami megérinti a nézőket is. Ilyenkor még a csönd sem zavaró a színpadon.
Alföldi érdeme lenne? Nem tudom. Talán.
