Mostanában egyik kedvenc zenekarom a Budapest Bár. Pedig az általuk játszott dalok nagy része eredeti változatban nálam az erősen ciki kategóriába tartozik.
Mostanában egyik kedvenc zenekarom a Budapest Bár. Pedig az általuk játszott dalok nagy része eredeti változatban nálam az erősen ciki kategóriába tartozik.
Mégis. Végül is zenében eléggé mindenevő vagyok, lényeg, hogy jól csinálják. És ők határozottan jól csinálják.
A jazzszerda idei befejező koncertjét ők adták. Ez is egy lemezbemutató koncert volt. Szerdán tavasz lesz címmel jelent meg legújabb lemezük, melyet Fényes Szabolcs szerzeményeiből állítottak össze.
Nem rég Bródy János mondta egy beszélgetésben, egy előadó legszívesebben mindig a legújabb dalait játszaná, a közönség viszont a régi, ismert dalokat szeretné hallani, ebben kell megtalálni az egyensúlyt. A Budapest Bárnak ez is sikerült. Az első rész Fényes Szabolcsé volt, aztán a második részben egy rövid átvezető után elszabadult a hangulat (és egy dal erejéig a pokol is).
Ízelítőül néhány dal.
Először egy olyan, ami nem hangzott el a koncerten, de ami nekem eredetiben sem volt ciki, és ami egy nagyon kedves blogger ismerősöm, Hell Nagy István, versére íródott. Talán még sokan emlékeznek, az eredetit Dinnyés József énekelte.
Aztán kóstoló a pokoli hangulatból és Németh Juciból.
Végül, hogy Fényes Szabolcs is szóhoz jusson.
