Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal
– a kardozós* változat –
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal
– a kardozós* változat –
– Oszt modern?
– Posztmodern.**
Vagy ki tudja? Talán.
A véletlen hozta így, hogy Suksin regénye*** után ismét egy 17. századi történet. Vagy E. P. csak az önéletrajziság felszámolása céljából helyezet a történetet a 17. századba? De mi tudjuk, amit tudunk.
Kard ki kard. Vagy hüvelybe kard?****
Száz oldal? Ha elfogadjuk az író számozását, igen. Bár néha megáll az idő, ilyenkor kapunk öt nyolcvanegyedik oldalt. Vagy a könyv közepén több utolsó előtti, sőt utolsó utáni oldalt is, ami az író szerint ugyan értelmezhetetlen, nincs, de mégis ott van olvasható.***** Sőt van néhány előző és előzőt megelőző oldal is. Higgyük el a szerzőnek, az utolsó számozatlan oldal valóban a századik.
Néha annyira belekeveredünk a lábjegyzetekbe, már nem is tudjuk, lábjegyzetet olvasunk vagy főszöveget, néha mintha csak azért volna a főszöveg, hogy legyen mihez lábjegyzetet fűzni. Bár miért ne lehetne egy üres oldalhoz is lábjegyzetet fűzni.
Egyszerű történet?
Igen, ha valaki nagyon akarja, össze tudja rakni azt a bizonyos egyszerű történetet. De akarjuk-e? Persze nem vesztünk vele, de nem is olyan fontos. Élvezzük inkább a szöveget és engedjük szabadjára gondolatainkat.
Hogy egy kis személyes színt is vigyek bele, olvasás közben néha hangosan felnevettem. Miután ez néha a vállalati üdülő stégjén történt, a körülöttem napozók enyhén furcsán néztek rám.
„Árva hazánk nem senyvedhet tovább.”****** E. P. közlése szerint ezt a 17. századi mondatot– amely egyébként megtalálható a regényben is – egy 21. századi tüntető szájából hallotta. (Csak úgy zárójelben jegyzem meg, nemrég háttérzajként hallgatva a tévét, egy talán turisztikai műsor kommentátora szájából hamisítatlan 19. századi mondatok hangzottak el. Állítólag saját gondolatok.)
Van némi pikantériája, ha egy 17. szereplő szájából közismert 20. századi szöveget hallunk. Tudjuk, hogy nem ismerhette, de az olvasó számára mindjárt több értelművé válik a szöveg.
Vessző.
Örülni.
PS. Örkényt lapozgatva találtam egy ÜRES LAP* című írást, ami egy üres laphoz fűzött lábjegyzet.
* Ne vitatkozz velem, ha azt mondom kardozós, akkor kardozós. (Üzenet a Word-nek) – obsidian
** Elnézést a régi és gyenge poénért, nagyjából eddig terjednek ismereteim a posztmodernről. – obsidian
*** Jöttem, hogy szabadságot hozzak, előző blog bejegyzésemben írtam róla. – obsidian
**** Nem, az már az ölelkezős változat lenne. Visszatérhetnénk Szepi Ransmayr fiatal sógornőjébe, tehetnénk egy nagyobb kitérőt Pázmándi Zsófiába, és még talán azt is megtudnánk, Von Heussen báró szerint mi számít egzaktul kúrásnak. – obsidian
***** És ne gondoljuk, hogy ez aktuálpolitikai utalás akar lenni. – obsidian
****** E. P. nyomán már én is felhasználtam a blogomban, egészen más vonatkozásban, ezt a 17. századi mondatot. – obsidian
