Akár már hagyománynak is tekinthető. Harmadszor rendezték meg városrészünk nyugdíjasainak találkozóját.

Akár már hagyománynak is tekinthető. Harmadszor rendezték meg városrészünk nyugdíjasainak találkozóját.

Az előző évekhez Viszonyítva kellemesen csalódtam.

Igen, az eddigi gagyi operett haknikat legalábbis ötlettelennek éreztem, olyan jó lesz ez a nyugdíjasoknak alapon.

Szerencsére idén ez elmaradt.

Nem úsztuk meg a szokásos politikusi semmitmondást.

A szokásos protokoll után kezdődött a műsor.

Megszokott műsor volt az iskolások szereplése. Egy kis mese két kisgyerektől.

Ugyancsak hagyománynak tekinthető a helyi nyugdíjas klub elnökének szavalata. Kiderült, ha egy valódi verset mond (Ady: Imádság háború után), akkor egészen jól szaval.

Nem tudom, volt-e benne koncepció, vagy véletlenül alakult így. A következőben a nyugdíjas klub kórusa I. világháborús katonadalokat adott elő, műsoruk egy részében közreműködött a Press Dance táncegyüttes is.

Utána a Zalaapáti Harmonikások következtek. Szabadkoztak, hogy egy órás műsorral készültek, de a szervezők csak fél órát engedélyeztek nekik. Nekem ennyi is bőven elég volt. Bevezető számuk alapján feltételezem, szélesebb repertoárral rendelkeznek, de amit utána előadtak, eléggé egysíkú volt, és nem is az én stílusom.

Végül ismét a Press Dance táncosai adtak nagyon színvonalas műsort. Nem is értem, ha városunkban ilyen profi táncosok vannak, a színház egy musicalhez miért nem tud egy normális tánckart összehozni, miért kénytelen lájtos koreográfiákat alkotni.

Illetve a táncosok műsorát megosztotta a kórus egyik tagjának szóló száma, pajzánnak nevezett nótákat adott elő. Nem kellett volna.

Még egy vacsorára is vendégül láttak bennünket. A műsorvezető először rám ijesztett, amikor babgulyást ígért. Nem mintha nem kedvelném, csak nem este hétkor. kiderült gulyásnak gulyás, de nem bab, és egészen finom volt.

A jelenlevők megszavazták, a harmonikások játsszanak a vacsora alatt is, ezzel viszont kizárták a normális beszélgetés lehetőségét.