Teljes foglalkoztatottság…
Teljes foglalkoztatottság…
Hát nem szép? Mint egy tündérmese.
„Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a "magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.”
(Örkény István)
Mesének tényleg szép. De hát ez egy agyrém.
Hol vannak nagy tudású politikusaink, képviselőink, akiket megbíztunk, hogy intézzék az ország ügyeit? Egy sem akadt, aki fogta volna magát, és azt mondta volna, na nem én ebben nem veszek részt, és visszaadta volna a mandátumát.
És, hogy megszüntetik a munkanélküli segélyt. Maradjunk, most ennél az elnevezésnél, ha már ez ment át a köztudatba.
Még ha tényleg csoda történne, és megvalósulna a teljes foglalkoztatottság, az még nem jelentené azt, hogy ne szűnnének meg munkahelyek, néha akár tömegesen is, és akinek megszűnik a munkahelye, az hosszabb-rövidebb időre munkanélkülivé válik.
Tudom, ez teljesen magától értetődőnek látszik, de úgy tűnik, nagy tudású politikusink már olyan régiókban járnak, hogy az ilyen egyszerű összefüggések már nem férnek bele a gondolkodásmódjukba.
A munkanélküli segélynek az lenne a funkciója, hogy segítsen átvészelni azt az időszakot, amíg valaki nem talál magának új munkahelyet. Erre a közmunka egyáltalán nem alkalmas.
Bármilyen jól hangzik is, hogy a közmunka út a munkához. Ez még azokra sem igaz, akik tartósan munka nélkül vannak, és szinte semmi esélyük munkát találni. De, akik csak átmenetileg lennének munkanélküliek, azoknak kifejezetten akadály.
Közmunka.
Tudom, sokan örülnek, ha legalább az jut nekik, és jótéteménynek érzik. Igen, lehet valaki olyan rossz helyzetben, hogy minden lehetőségnek örül. De. A közmunka semmire nem megoldás. Nem szünteti meg a szegénységet, nem szünteti meg a kiszolgáltatottságot, nem teremt esélyt a továbblépésre, nem hoz közelebb a valódi munkához.
