Ők azonban – ellentétben az érettségiket egyenjogúsító Klebelsberg Kuno szellemével – csak a szakirányuknak megfelelő felsőoktatásba jogosultak belépni.

A Népszabadság pénteki számában jelent meg Ferge Zsuzsa írása a kormány felsőoktatási koncepciójáról.

Egyetlen dolgot emelek ki belőle:

„A sorvadás ugyanis a középfokon kezdődik. 50 százalékra vagy az alá csökkenhet az érettségizők ma 70 százalék fölötti aránya. Ezen belül a szakközépiskolában érettségizők aránya emelkedhet. Ők azonban – ellentétben az érettségiket egyenjogúsító Klebelsberg Kuno szellemével – csak a szakirányuknak megfelelő felsőoktatásba jogosultak belépni.”

Nagyon rég volt már, amikor nyolcadikos koromban pályát kellett választanom. Amennyire visszaemlékszem, fogalmam sem volt mi akarok lenni, (ha nagy leszek.) Adódott egy lehetőség, hogy mehettem Pestre szakközépiskolába, finommechanikai műszerésznek. Úgy nagyjából azért megfelelt az elképzeléseimnek, amelyek mint jeleztem nem voltak túl határozottak.

Nem tudom, osztálytársaimnak mennyire határozott elképzelésük volt leendő pályájukról, de végül senki sem műszerészként találta meg a hivatását.

Nem hiszem, hogy a mai 14 évesek érettebbek lennének a mi nemzedékünknél és határozottabb elképzeléseik lennének leendő pályájukról.

A szakközép már akkor is eléggé kényszerpálya volt, még úgy is, hogy elvileg semmi akadály nem volt, hogy egy teljesen más jellegű felsőoktatási intézményben folytassa valaki a tanulmányait, sok esély azért nem volt rá, hogy, mondjuk, valaki egy műszaki jellegű szakközépiskolából orvosi egyetemre menjen.

És ha műszerész nem is lett senkiből, osztálytársaim zöme, azért maradt a műszaki pályánál, így én is, bár kacérkodtam többféle lehetőséggel, maradtam a realitásoknál, irány a BME Gépészkar.

Hozzá teszem, igazából már csak egyetemistaként fordult meg a fejemben, nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt nekem műszaki pályát választani, de ekkor már – figyelembe véve a körülményeket és lehetőségeket – semmi esélyem nem volt váltásra.

Ha én nem is, néhány osztálytársam radikálisan és sikeresen pályát módosított. Nem volt semmilyen törvényes akadálya, csak rajtuk múlott.

Visszatérve a koncepcióhoz. Gyerekek tömegeit akarják kényszerpályára terelni, és még a lehetőségét is el akarják venni. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy jelentősen csökkenteni akarják a gimnáziumi férőhelyek számát…

Mit mondjak?

Agyrém.