Kényszerpálya-választás
2014. november 29. írta: obsidian1

Kényszerpálya-választás

Ők azonban – ellentétben az érettségiket egyenjogúsító Klebelsberg Kuno szellemével – csak a szakirányuknak megfelelő felsőoktatásba jogosultak belépni.

 

A Népszabadság pénteki számában jelent meg Ferge Zsuzsa írása a kormány felsőoktatási koncepciójáról.

Egyetlen dolgot emelek ki belőle:

„A sorvadás ugyanis a középfokon kezdődik. 50 százalékra vagy az alá csökkenhet az érettségizők ma 70 százalék fölötti aránya. Ezen belül a szakközépiskolában érettségizők aránya emelkedhet. Ők azonban – ellentétben az érettségiket egyenjogúsító Klebelsberg Kuno szellemével – csak a szakirányuknak megfelelő felsőoktatásba jogosultak belépni.”

Nagyon rég volt már, amikor nyolcadikos koromban pályát kellett választanom. Amennyire visszaemlékszem, fogalmam sem volt mi akarok lenni, (ha nagy leszek.) Adódott egy lehetőség, hogy mehettem Pestre szakközépiskolába, finommechanikai műszerésznek. Úgy nagyjából azért megfelelt az elképzeléseimnek, amelyek mint jeleztem nem voltak túl határozottak.

Nem tudom, osztálytársaimnak mennyire határozott elképzelésük volt leendő pályájukról, de végül senki sem műszerészként találta meg a hivatását.

Nem hiszem, hogy a mai 14 évesek érettebbek lennének a mi nemzedékünknél és határozottabb elképzeléseik lennének leendő pályájukról.

A szakközép már akkor is eléggé kényszerpálya volt, még úgy is, hogy elvileg semmi akadály nem volt, hogy egy teljesen más jellegű felsőoktatási intézményben folytassa valaki a tanulmányait, sok esély azért nem volt rá, hogy, mondjuk, valaki egy műszaki jellegű szakközépiskolából orvosi egyetemre menjen.

És ha műszerész nem is lett senkiből, osztálytársaim zöme, azért maradt a műszaki pályánál, így én is, bár kacérkodtam többféle lehetőséggel, maradtam a realitásoknál, irány a BME Gépészkar.

Hozzá teszem, igazából már csak egyetemistaként fordult meg a fejemben, nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt nekem műszaki pályát választani, de ekkor már – figyelembe véve a körülményeket és lehetőségeket – semmi esélyem nem volt váltásra.

Ha én nem is, néhány osztálytársam radikálisan és sikeresen pályát módosított. Nem volt semmilyen törvényes akadálya, csak rajtuk múlott.

Visszatérve a koncepcióhoz. Gyerekek tömegeit akarják kényszerpályára terelni, és még a lehetőségét is el akarják venni. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy jelentősen csökkenteni akarják a gimnáziumi férőhelyek számát…

Mit mondjak?

Agyrém.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zsolt51.blog.hu/api/trackback/id/tr108230832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

62853 2014.11.29. 21:09:50

Nem agyrém. Erre szavazott a lakosság.

23353 2014.11.29. 22:16:33

+ Igazad van. Manapság a fiatalok a pályaválasztást sokkal későbbre halasztják mint az én koromban, és okkal, mert még tényleg nem tudják mit akarnak csinálni. Sok idő telt el azóta amikor a fiú az apja mesterségét örökölte, szerette nem szerette.

338199 2014.11.29. 23:50:37

Igen, a mi időnkben kedvezett a rendszer a későn érőknek. Ha mondjuk még középiskolában is link voltál, akkor se volt veszve semmi, két év után már nem volt jelentősége, milyen jegyeid voltak, bátran jelentkezhettél bárhová, csak az számított, hogy a felvételin hogyan teljesítesz. A mesterségek öröklődése praktikus volt, a gyerek akaratlanul is a szülő "inasa" volt, könnyebben beletanult a szakmába, mint egy kívülálló. Persze nyilván családja és mestersége válogatta...

301782 2014.11.30. 10:00:12

Olvastam az írást, bizony nagyon tanulságos. Pettra, a " későn érést" támogató iskolarendszernek is megvan a maga buktatója, mint mindennek. Egy egész korosztály érezhette magát még 40-50 évesen is kölyöknek, örök egyetemistának, anyu és apu által támogatott éretlennek. Persze később a politikai és negatív gazdasági körülmények miatt támogatás nélkül valóban sokan képtelenek voltak/a jelenség ma is tart/ "saját lábukra állni", ám az emberi természet milyen? Mindig a könnyebb felé indul. A szülő pedig örül, ha támogathat, gondoskodhat. De nem szabad csak ezen a szemüvegek keresztül nézni a későn érés nevű jelenséget. Az oktatást kell előbb élhetővé, emberközpontúbbá, korszerűbbé tenni. A diákok előtt a pedagógus képzést reformálnám... Én... (hja kérem, könnyen beszélek) :(

11229 2014.11.30. 10:04:23

lusta a lakosság arra szavazott, hogy legyen OV a vezérünk, nem belegondolva, hogy ez mivel jár, túl a rezsicsökkentésen

11229 2014.11.30. 10:06:37

little igen, erről van szó, ezzel a megoldással olyan kényszerpályára kényszerítenék a gyerekeket, amiből óriási erőfeszítéssel lehet csak kitörni

11229 2014.11.30. 10:17:07

pettra ha volt mit örökölni kis falunkban azzal próbálták biztatni a gyerekeket, ha nem tanulsz, maradsz a téeszben kapálni, ami valóban nem volt egy vonzó perspektíva, persze ettől még választhattam volna valamilyen agrárpályát, de paraszt gyerek létemre sem volt a lehetséges opciók között

11229 2014.11.30. 10:21:00

Valika igen létezik, az a jelenség, amit leírsz, de szerintem az teljesen független az iskola rendszertől ez a koncepció nem emberközpontúvá, hanem munkaerő központúvá tenné az oktataást

301782 2014.11.30. 13:57:21

8. A munkaerő központú oktatás még csak-csak...de a választás lehetőségét nem szabadna elvenni a gyerektől - és szüleitől - túl korán. A munkaerő központú oktatási tervezetben nem csak közvetlen "tüneti", felszínes érdekekre kéne fókuszálni, nem csak "tűzoltás" jelleggel, hanem a távolabbi jövő generációra is muszáj volna gondolni!

11229 2014.12.01. 08:33:27

Valika azért ha egy kicsit tovább megyünk ezen a munkaerő központú oktatáshoz vezető úton, eljutunk Az ember tragédiája falanszteréig

301782 2014.12.01. 10:45:03

Obsidian: pontosan
süti beállítások módosítása