III. Richárdnak vagy az őt alakító színésznek? Adódna a válasz: természetesen a színésznek. Biztos? Akkor miért lesz botrány, ha színész kilép a szerepéből, és önmagát alakítja színpadon?

Alexandre Dumas – Jean Paul Sartre: Kean, a színész, a zalaegerszegi színházban.

Edmund Kean valóságos személy. Korának, a XIX. század első fele, legjelentősebb angol színésze volt.

Róla szól a darab.

Sikereinek csúcsán van, rajong érte az előkelő társaság is, amelyet ő csak mulattathat, tagjává sohasem válhat. még úgysem, hogy barátjának tudhatja a Walesi herceget, aki leereszkedik hozzá, de magához nem emeli.

Tanúi lehetünk egy szerelmi sokszögnek, Kean és a Walesi herceg, ugyanabba a nőbe, a dán nagykövet feleségébe szerelmesek, ugyanakkor Keanbe szerelmes Anna Damby, egy sajtkereskedő fiatal lánya.

Ebben a szituációban lép ki a szerepéből Kean az Othello előadásán. Bűne akár felségsértés is lehetne.

Vagy akkor is csak szerepet játszott?

Keant Farkas Ignác formálja meg sokszínűen, szükség szerint elválasztva vagy összemosva a színészt és a szerepet.

Pap Lujza Anna Damby szerepében el tudja hitetni, hogy egy szerelmes csitri.

Wellmann György meggyőzően alakítja Salomont, Kean súgóját és mindenesét.

A többiek súlytalanok, feledhetőek.