Nagy Lajos: A falu meg a város

Nagy Lajos: A falu meg a város

A legsavanyúbb képű magyar író: Nagy Lajos. (© Onagy Zoltán)

Nem véletlenül hevert sokáig olvasatlanul a polcon a könyv. Nem mintha nem érdekelne, hisz nem véletlenül vettem meg, de nem mindig van hangulatom ilyen könyvekhez.

A rövidebb, kifejezetten szociografikus jellegű írások sem szárazak. A bemutatott magyar városok a gazdasági válság idején elég lehangoló képet mutatnak. Nem feledkezik meg a kulturális életről sem.

Legközismertebb írás a Kiskunhalom.

Regény vagy novellafüzér. Mindenesetre irodalmi alkotás. Egy falu élete egy napba sűrítve, néhány tipikus család életén keresztül bemutatva. Megrendítő, humoros, tragikus, megmosolyogtató. Mint általában az élet.

Hasonló A falu álarca is. Lazább szerkezetű, hosszabb időt fog át. Megszólal az író is. Véleményt mond a történtekről. És ír a műfaj nehézségeiről buktatóiról is.

„Ha valaki elégedetlen a fennálló viszonyokkal, és van valami társadalmi vagy politikai programja, és azt hiszi, hogy a viszonyokon gyökeresen lehet változtatni, az még tudattalanul is valósággal utazik a sötétlátásban. A vele egy véleményen levőket, akiknek tetszésére pályázik a művével, nem is elégíti ki más, csak az egészen sötét, minden derű, minden korrektívum nélkül való kép. Aki pedig jó fiú akar lenni, az képes a legkétségbeejtőbb nyomorfészekről is idillt írni. Még talán azt is lehet mondani, hogy mindkét típus jóhiszeműen cselekszik.”

Sikeresen kerüli el a buktatókat. Nem pályázik senki tetszésére, nem akar jó fiú lenni. Az embereket próbálja megismerni, és az embereket mutatja be.

Utolsó írás a Falu.

A háború kezdetétől 1946-ig követi egy falu lakóinak életét. Sok minden változott ekkor. Változtak az emberek is. Sokan korábbi önmagukat is megtagadva. Még a földosztásról is lemeri írni, nem mindenhol sikertörténet.