Tasnádi István: Közellenség

Műfaja szerint „zenés uszítás”, a zalaegerszegi színházban.

Nem szeretem az egy ügyű embereket, akiknek minden tette, gondolata egy ügy körül forog, egész életükkel azt szolgálják. Fakadhat ez egy nemes ügy érdekében is, de lehet, hogy csak bennünket ért igazságtalanság és az azt követő tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzéséből.

„A gyűlöletes csapda, amelybe én magam másztam bele, a kitervelt álnokság, elvetemültség annyira fölajzott, hogy képtelen voltam kikapcsolni. Naponta többször csikorgattam a fogaimat, összeszorítottam az öklömet.”

(Csaplár Vilmos)

Igen, én is kerültem már hasonló helyzetekbe, de eddig még mindig sikerült túllépni rajta. Csak ennyiről nem szólhat az életem.

Tasnádi István: Közellenség

Műfaja szerint „zenés uszítás”, a zalaegerszegi színházban.

A szerző Kohlhaas Mihály történetét dolgozta fel, a lovak szemszögéből elmesélve az eseményeket. Dramaturgiailag leginkábba narrátor szerepe jut nekik, de véleményüket kifejtve kommentálják is az eseményeket. Miután ők a legtöbb esetben nem résztvevői történetnek, a nézők is egyfajta távolságtartással figyelhetik az eseményeket. Az ő szempontjukból Kohlhaas akkor követi el a bűnt, amikor otthagyja őket Tronkai Vencelnél, még ha a csődör mentegeti is gazdáját, és próbálja őt megérteni. „Egyik erénye elhatalmasodott fölötte.”

Azért közbevetném – ha már az ő szemszögükből látjuk az előadást – az igazi vesztesek mégiscsak a lovak. Kohlhaas Mihály a saját döntései alapján, jutott oda, ahova jutott, és lett volna esélye másképp is alakítani a dolgokat, de a lovaknak semmi esélye nem volt, útjuk egyenesen vezetett a vágóhídra.

Zenés.

Szerencsére nem egy elmusicalesített darab. A zenekar végig a színpadon van, illetve a színpad baloldalán levő emelvényen, a nézők egy részének takarásban. Kiemeli a darab hangulatát, Brechtet idéző songok.

Az egész előadásnak éreztem Brechtre emlékeztető jellegét. Ahogy a lovak, ha nem is kívülállóként de a nem aktív résztvevőként véleményt mondanak a történtekről, és szereplőkről, kilépésük a szerepből, és a közönséghez fordulás, az elhangzó dalok, engem mind Brechtre emlékeztettek.

Uszítás?

Mint az elején is írtam, nem szeretem az egy ügyű embereket, de mit tehet a „keményen dolgozó kisember”, ha úgy érzi, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és mindenhol sorompókba ütközik, nem tud kitörni a helyzetéből?

A lovakat lelövik, ugye?

?