Tamási Áron: Csalóka szivárvány
„Amikor számomra a legizgalmasabbá vált volna az egész, Venosta márki szerepét játszva Felix beleszeret egy lányba, ami egy érdekes, bonyolult és nehezen feloldható helyzet, hirtelen kurtán-furcsán véget ér a regény.
Kár.
Szerintem itt kellett volna kezdeni.”
Így fejeztem be nemrég Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai című regényéről írt szösszenetemet. Úgy hozta a véletlen, egy olyan darabot láttam színházban, amelyik nagyjából valóban itt kezdődik.
Tamási Áron: Csalóka szivárvány
Na jó, az alaphelyzet nem ugyanaz. Czintos Bálint – Tamási Áron hőse – azért bújik öngyilkos barátja személyiségébe, hogy elhódítsa fia menyasszonyát, nem gonoszságból, csak így akarja arra kényszeríteni a fiát, hogy ne hagyja abba a tanulmányait. Amíg Felix Krull számára szinte magától értetődően természetes, hogy más bőrébe bújik, Czintos Bálintnak egyáltalán nem egyszerű eljátszani egy másik ember szerepét, de visszatérni sem egyszerű. Egy halott csak nem támadhat úgy fel. Azt pedig ki hiszi el, hogy öt éven keresztül csak szerepet játszott?
Átmehetünk a szivárvány alatt, de visszatérni lehetetlen.
