Azt már nehezebben viselem el, hogy dicsérik Orbán Viktort (áldassék a neve), amiért megvéd bennünket a bevándorlóktól.

Azt már nehezebben viselem el, hogy dicsérik Orbán Viktort (áldassék a neve), amiért megvéd bennünket a bevándorlóktól.

Hétfőn reggel, amikor futni indultam, egy kis víztócsa volt a garázs előtt. Nem foglalkoztam vele, gondoltam, autót mosott a szomszéd és átfolyt hozzánk. A futásból visszaérve, kezdett aggasztani, mintha nőtt volna. alaposabban szemügyre vettem, és felfedeztem, a föld alól szivárog. Ez csak csőtörés lehet.

Négylakásos társasházról van szó. Csak mi és az ügyvéd úr van itthon. Kapásból hárítja a problémát. Oldjuk meg.

Ismerős vízvezeték szerelők tele vannak munkával, csak jövő héten. Végre akad valaki, aki megígéri, pár órán belül megnézi.

Én közben nekiállok kiásni a vezetéket, bizakodva benne ott van a csőtörés ahol feltört a víz. Tényleg ott van.

Délutánra minden lakó hazaért. Odaért a mester. Sérült szakaszt cseréli. De. 35 éves acélcső, minden esély megvan rá, hogy pár hét múlva máshol lyukad ki. Cseréljük ki műanyagra. Hárman benne vagyunk. Ügyvéd úr elzárkózik. Következő javaslat, ha már úgyis cseréljük a csövet, lehetőség lenne lakásonkénti vízóra beépítésére az eddigi közös helyett. Ez már az ügyvéd urat is gondolkodóba ejti, végül beleegyezik, hogy aztán utána naponta többször elmondja, ő már meg is bánta.

A lakótársaimmal nem ápolok társas kapcsolatokat. Semmitmondó udvarias táralgás.

A földmunkákat magunk végezzük, így a közös munka során kénytelen vagyok végighallgatni őket. Nem zavar az értetlenkedésük, megszoktam. Legalábbis nem idegesítem magamat miatta. Azt már nehezebben viselem el, hogy dicsérik Orbán Viktort (áldassék a neve), amiért megvéd bennünket a bevándorlóktól. De amikor a tanárok alacsony fizetéséért a bevándorlókat és a globális árnyékhatalmat okolta az ügyvéd úr, én gyorsan elmentem ebédszünetet tartani.

Vagy én is értetlen vagyok?